Harminc fős kis csoport várakozik a késődélutáni napsütésben a Feneketlen-tó mellett, a szebb napokat is látott Budai Parkszínpadnál. A pont egy hete hivatalosan is megalakult Hosszúlépés tematikus sétákat szervez Budapesten, az Ottlik Géza gyerekkorát bejáró csütörtöki várostúrára mi is elmentünk.

A várostörténeti séták az utóbbi két évben egyre divatosabbá válták: gyerekkönyvek mesélnek az épített környezetről, turistákat kalauzolnak a 8. kerület gettóiban, útikönyv jelenik meg a diktatúrák Budapestjéről, interaktív sétaprogramokat dolgoznak ki táblagépre és okostelefonra. A Hosszúlépés csapata szerint részben a válság hatására lett piaca a kreatív kikapcsolódásnak: az emberek így olcsón tartalmas szórakozáshoz juthatnak. De a várost megismerő programok sokat köszönhetnek a közösségi, civil szerveződések felélénkülésének is.

Várostörténeti, építészeti, kulturális szempontból elsőre Pest jóval izgalmasabbnak tűnik, mint Buda. A Hosszúlépés csütörtök este bizonyította, hogy még a kényelmes, konzervatív Szentimreváros is számos titkot rejt. A szervezők elsősorban azt szerették volna megmutatni, milyenek lehettek az egykori hétköznapok Ottlik számára. Nem szeretnénk sok poént lelőni, csak néhány érdekességet emelünk ki a tegnapi sétáról.

Ottlik Géza május 9-én volt 101 éves – az alkalomból szervezett sétán az írótól vett idézetek és az életrajzi elemek segítségével felrajzolt mentális térképet követve kicsit beleláthatunk abba, hogyan élhetett az úri középosztály az 1910-es, húszas évek Budáján, amikor Szentimreváros és a Gellérthegy városrészek elkezdtek kiépülni. Merker Dávid szociológus vezetésével két és fél órán keresztül bolyongtunk a Feneketlen-tó, a Gellért-hegy és a Bartók Béla út háromszögében, ahol az épületek és az emléktáblák túrajelekként kalauzoltak a valamikori Budán, az akkori állapotokat pedig archív képek, idézetek nyomán képzelhettük el.

A séta címe becsapós: Ottlik gyerekkora mellett az Iskola a határon, a Buda, a Hajnali háztetők jelenetei is hangsúlyos szerepet kapnak. Felkerestük többek között Medve kőszegi menekülőútjainak (az iskolai kápolnának, az orvosi szobának) budai megfelelőit, a regények atmoszférájának megidézése után pedig Ottlik gyerekéveinek valós helyszíneit. A lakóház, ahol Ottlik másfél éves korától élt és az elemi iskolái szinte egymás szomszédságában állnak, pár lépésre a Nádler-féle papírkereskedéstől, ahonnan Bébé és Halász Petár radírt akartak lopni. De volt bulvár is: a túrázók egyike megosztotta a családi legendárium Ottlikhoz kapcsolódó történetét.

A séta legbizarrabb pontja a véletlennek köszönhető: a Gellért fürdőhöz érve Merker Dávid az 1931-es botrány kapcsán olvasta fel Bálint György újságíró A néger hullámjogosultsága című cikkét, amelyhez zenei aláfestést adott a szálló teraszáról felcsendülő „Ma éjjel táncolnék” dal a My Fair Ladyből.

A Hosszúlépés a népszerű témákon keresztül életmód-, város- és társadalomtörténeti érdekességekre is felhívja a figyelmet. Az Ottlik-sétán például a magánelemi és a községi elemi iskolánál is megállva szembetűnő a polgári modernsége, de szó esik az úri középosztály sportolási szokásairól, a családon belüli szerepekről és arról, hogyan jelenik meg a korszellem az építészetben.

Irodalmi témájú séta legközelebb szombaton lesz: a túrázók Dés Mihállyal, a Pesti barokk című regény írójával ismerkedhetnek a nyolcvanas évek fővárosával. (Interjúnk Dés Mihállyal itt olvasható.)

Fotó: Szilágyi Sára