Matyi Dezső (MTI/Kálmándy Ferenc)
A mai magyar könyvkereskedelemben “irtózatosan nagy gáz van”, Matyi Dezső, az Alexandra könyvesbolthálózat alapító tulajdonosa egy anomália, L. Simán László pedig Harry Potter lehetne. Ezek a megállapítások az Új Könyvpiac felelős szerkesztője, Szabó Tibor Benjámin nyílt levelében állnak, amit a Hvg.hu-n közölt és L. Simon Lászlónak címezte.
A probléma
Szabó szerint “bár a könyvek iránti érdeklődés hosszú évek után ismét élénkül, a piac lassan magához tér, mégis a magyar könyvkereskedelem (mint az élő könyves kultúra ma is leghatékonyabb közvetítője) beleáll a földbe, és ezt a tragikus kollapszust a kulturális kormányzat képviselői nagyjából érdektelenül, a könyvkiadók és/vagy -kereskedők meg nagyjából tehetetlenül, de különben egyként asszisztálva végignézik.”
A probléma egyik oka szerinte a bizományi terjesztés gyakorlata, azaz, hogy a kereskedő 60-180 napos ciklusokban fizet a kiadónak (ezt 90 napos számlázási ciklus hosszabítja), és akkor is csak a könyv ellenértékének 47%-át, hiszen 53% a kiskereskedelmi árrés.
Ezt a “pofátlanul magas” árrést “nyers izmozással" kényszerítette ki Magyarország három nagy könyves cége, az Alexandra (85-86 bolt), a Libri-Shopline (35 bolt, bookline.hu), és a Líra Könyv (55 bolt). Szabó szerint ez csak a probléma egy része, sokkal aggasztóbb, hogy a tőkeerős kereskedők már a kétezres évek elejétől a kiadóknak járó 47%-ot nem őrzik külön, nem teszik félre, hanem saját gazdálkodásukban felhasználják, és a kiadóknak már csak az újabb bevételeikből fizetnek.
A kereskedők más pénzéből fejlesztettek, az eladott könyvek után járó jutalék pedig egyre lassabban jutott el a kiadókhoz, akiknél előbb-utóbb forráshiány keletkezett. “Vagyis a könyvpiac rövid távú, dinamikus fejlődése hosszabb távon lelassította az ágazatban a pénzforgalmi ciklust, ezzel rontotta a könyvészet versenyképességét.”
Akinek köszönhetjük
Szabó a jelenlegi krízispont előidézőjeként Matyi Dezsőt nevesíti, aki szerinte már nem is ember, hanem egy anomália, “annak a gazdasági ellentmondásnak a megtestesülése, hogy ami rövid távon csillogóan zseniálisnak látszik, az hosszabb távon lehet, hogy totális idiotizmus. Matyi Dezsőt a rendszerbe kódolt hiba hívta életre, ahogy Neót a Mátrix.”
Matyi és az Alexandra hálózat már hosszú évek óta felelőtlen gazdálkodást folytatott szerinte, bevételeinek aránytalanul nagy százalékát fordította saját fejlesztésre. 2008 óta azonban a cég már nem bírja el a drága eurót, és a magyar könyvpiac is harmadával csökkent, az Alexandra pedig tavaly már 8-10 hónapos késéssel fizetett a kiadóknak. “Csak saját becslés, de nem állhat távol a valóságtól: 2013-ban már legalább 20% nettó árbevétel-növekedésre lett volna szüksége az Alexandrának ahhoz, hogy a cégcsoport gazdálkodása stabil maradjon. A valóságban ez a növekmény alig érte el a négy-öt százalékot.”
Emiatt keletkezik az “irtózatosan nagy gáz”, a kisebb-nagyobb kiadóknak az Alexandra 30-50 milló forinttal tartozik. “Már készülnek a teljes kiadói portfóliós 80-90%-os kiárusítási tervek a kiadóknál, szabadulni akarnak meglévő készleteiktől, mert a több tízmilliós lyukak nem konszolidálhatók. Az ilyen totális akcióztatás, amellett hogy a még életképes piacot is szétveri, általában egy kiadó életének utolsó rúgása" - írja Szabó Tibor Benjámin.
Megoldások
Szabó levelét L. Simon Lászlónak címezte, mert az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elnökeként, és a Nemzeti Kulturális Alap elnöki jogkörben eljáró alelnöként ő tud hivatalból eljárni a folyamat ellen. “Értsd jól: ebben a helyzetben az vagy a könyvszakmának, mint Harry Potter a Roxfortnak.”
Szabó néhány megoldást is javasolt.
Ahogy az amerikai kaszinók is kötelesek az egy nap elnyerhető nyeremény teljes összegét készpénzben tárolni, úgy a könyvkereskedőket is törvényileg kötelezni kell arra, hogy a kiadói jutalékot külön számlán őrizzék. “A törvény a könyvkereskedőt ne az osztott elszámolásra kötelezze, hanem arra, hogy ezen a jutaléki számlán (minimálisan) folyamatosan annyi pénzt tartson, amennyi az elmúlt három havi forgalmának 47%-a” - javasolja.
Szerinte be kell vezetni a korábban L. Simon is által is támogatott kötött könyvár törvényt, ami biztosítaná, hogy a megjelenéstől számított egy éven belül ne kínálhassa a kereskedő húsz százalékot meghaladó kedvezménnyel a könyveket. Ez meggátolna az idő előtti leárazásokat, és a kényszerből előállítási áron vagy az alatt tartott akciókat.
Szabó szerint a piac egy részét, mégpedig a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, így direkt közforrásból is részesülő címeket le kell választani a bizományosi kereskedelemről. “Törvény tegye kötelezővé, hogy az NKA-támogatott (tehát kvázi ellenőrzött minőségű) címeket megjelenésük után az évi egymilliárd forintot meghaladó bevételű könyvkereskedők minimum egy évig készleten tartsák, és nem bizományként, hanem visszárusan forgalmazzák. Évi néhány száz címről van csupán szó, és ezzel csak arra kötelezi a törvény a kereskedőt, ami a dolga: hogy könyveket adjon el. Ennek a törvénynek csak akkor van értelme, ha hatályba lépésével azonos időben a kiadók számára a Nemzeti Kulturális Alap előír egy kötelezően teljesítendő minimális könyvpiaci forgalmat a támogatott címekre vonatkozóan, amivel egyrészt kivédi az NKA-támogatásokból létező, de csak raktárak számára termelő kiadók indokolatlan közforráshoz jutását, másrészt ezzel az NKA is csak azt végzi, erősíti, ami a dolga: kulturális javakhoz juttatja az adófizető polgárokat” - írja.
A levél teljes egészében itt olvasható, így zárul: “Valakinek felül kell emelkedni ezen a bénult tétlenségen. Különben jön az olasz modell, a könyves kultúra sokszínűsége helyén marad egy-két kvázi monopólium. Meg egy öngyilkos szakma emléke. Nem lenne az olyan jó. Villog a piros lámpa, üvölt a sziréna, Mr. Potter, rajtad a könyves világ szeme. Have a good job man – You are the One!” - szólítja cselekvésre L. Simont.
