Elhunyt Sławomir Mrożek lengyel drámaíró, író - jelentette be a kiadója. A számos díjjal elismert Mrożek pályája elején újságíróként dolgozott, csak később, az ötvenes évek végén kezdett el drámákat írni. 1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva Franciaországban telepedett le. Legismertebb drámája a Tangó (1964). 83 éves korában érte a halál Franciaországban, Nizzában.

Lengyelországot elhagyva először Olaszországban élt feleségével, majd Nyugat-Berlinbe költöztek. Hitvese 1969-es halála után Párizsba költözött. Miután Mrożek elítélte hazája részvételét Csehszlovákia 1968-as megszállásában a Le Monde hasábjain, azonnal hazaszólították. Mrożek azonban elfogadta hontalan státuszát, kívülállóságát, és Párizsban maradt. A lengyel hatóságok válaszul egy időre letiltották darabjait és írásait, könyveit pedig eltávolították a könyvtári polcokról. 1978-ban megkapta a francia állampolgárságot. Saját tapasztalatait írta meg az Emigránsok (Emigranci, 1974) című drámájában, melyben két teljesen különböző személyiségű kelet-európai menekült, miután már minden odalett, elveszíti személyes álmait is - írja a Wikipédia.

1987-ben Mrożek feleségül vette a mexikói színházi rendezőnőt, Orario Rosast. 1989-ben Mexikóba költöztek, és letelepedtek a „La Epifania” nevű ranchon. Itt írta meg a Hazatérésem naplója (Dziennik powrotu) első részét, Mexikó címmel. A naplót hazatérése után, már Lengyelországban fejezte be. 2003-ban megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Chevalier de la Légion d'honneur-t.  2004-ben agyvérzést szenvedett, egy időre elveszítette beszédképességét. Orvosa tanácsára, terápiás célzattal elkezdte írni visszaemlékezéseit. Ennek eredménye lett Baltazar című memoárkötete, amely 2006-ban jelent meg. 2008 júniusában újra elhagyta Lengyelországot, ezúttal egészségi állapota miatt, és Nizzában telepedett le.

Műveit a magyar színházak rendszeresen játszották, köztük a két legsikeresebbet, a Tangót és az Emigránsokat is, több kötete jelent meg magyar fordításban.

Kritikusai szerint a rendszerváltás után Mrożek művészete semmit nem veszített értékéből, ugyanakkor darabjai már kevesebb nézőt vonzottak. A rendszerváltozás óta szabadon lehet politikáról beszélni, Mrożek nagysága viszont éppen abban rejlett, hogy közvetett módon írt róla, amire ma már nincs szükség. „Újabb darabjai stilisztikailag és egyéb értékeit tekintve ugyanolyan zseniálisak, mint a régiek, azonban nem a mai elvárásoknak megfelelőek” – mondta róla Mikolaj Grabowski színházi rendező.

Mrożek műveinek központi témaköre – ahogyan legjelentősebb drámája, a Tangóé is – korunk személyiségválsága, az elidegenedés és az identitásproblémák. Groteszk vagy abszurd helyzeteket, modelleket állít színpadra, amelyekben azonban a realitás is jelen van. A hatalom, a kegyetlenség, a morál és a nemiség összefüggéseire mutat rá. Alakjai szerepválsággal küzdenek, ki akarnak bújni a formulák és sztereotípiák korlátai közül, egyéniségük megtalálására és érvényesítésére törekszenek. Hősies gesztusaik, nagyratörő próbálkozásaik rendre komikus felsülésekbe torkollnak, de a végkifejlet (csaknem minden művében) komor.

Kép: BE&W