A Reménység úttörői - A fantasztikus kert című történet hamisítatlan, régimódi sci-fi, illetve sci-fi elemekkel dúsított kaland(kép)regény. Első megjelenése óta eltelt 60 év, és ugyan ez érződik is a történeten, de egyben nosztalgikus bájt is kölcsönöz neki. Hiszen: miniatürizált emberek óriási bogarakkal küzdenek meg! Kell ennél több egy jóféle, régi vágású kalandhoz? Ugye, hogy nem.
Hőseink egykor űrhajósok voltak, a Reménység nevezetű űrhajó legénysége, hosszabb-rövidebb kalandjaik majd 30 éven keresztül futottak a francia Vaillant című hetilapban. Jelen történetünknek semmi köze nincs a világűrhöz, sem holmi rakétához, csupán annyi, hogy a kis csapat tagjait rendre úttörőkként említik. A fantasztikus kert-ben egyik társuk után kutatnak, aki jó ideje nem adott életjelet magáról. Már a füzet első oldalain kiderül, hogy tudós szállásadója egy új találmányon dolgozott és ennek sugarába került az eltűnt leány: nevezetesen hangyaméretűre zsugorodott, egy szitakötő hátán kirepült a kertbe, azóta valószínűleg az életéért küzd óriási szörnyetegeknek tűnő bogarak között. Nosza, az úttörőknek sem kell több, hogy összezsugorodva társuk nyomába eredjenek.
A történet eredetileg néhány oldalas folytatásokban jelent meg, így a képregény gyakorlatilag 2-3 oldalas, rendre cliffhangerrel záródó, remek ötletekkel tűzdelt minikalandok füzére. Ne is várjunk hát komoly jellemábrázolást (sőt semmilyet se), maradjunk annyiban, hogy mindnyájan hősiesek, veszélybe kerülnek, majd szerencsésen megmenekülnek. Tulajdonképpen még a nevük sem lényeges: ők a Reménység úttörői, bátor férfiak és nők vegyesen, akik hol rettenetes bogárszörnyek, hol hatalmas esőcseppek elől menekülnek, falevélből készítenek csónakot és hason fekve szürcsölik a levéltetvek tejét.
Mindez gyönyörűen megrajzolva. Raymond Poïvet fekete-fehér grafikái – amiket a füzet szerény kivitelezése sem rondít el – lenyűgöző részletességgel mutatják be a hangyaperspektívából szemlélt kertet. Faméretű fűszálak, óriási gombák, vérszomjas bestiává nagyított darazsak, pókok, hangyák és katicabogarak –a kiadvány fülszövege joggal állítja, hogy ez „valóságos grafikai bravúrdarab”.
Nem szeretem, amikor sorszámmal látják el a könyvek, képregények borítóit, a gerincről most ne is beszéljünk. Szerencsére A Reménység úttörői-nek nincs gerince, így csupán a borítón virít a jókora egyes – egy könyvespolcon nincs is annál szomorúbb látvány, mint amikor egy sorszámozott első magányosan kucorog más kötetek között. Ha önmagában is élvezhető történetről van szó, jobb ilyenkor a békés tudatlanság. De miért is kesergek az egyesek sorsán? Mert már több ilyen képregény is sorakozik a polcomon, örökké társtalanul – sajnos már többször fordult elő, hogy egy sorozat magyar kiadása már a második számot sem érte meg.
A Reménység úttörői - A fantasztikus kert igazi ínyencség. És ugye az ínyencségeknek sokszor mostoha sorsuk van – nos, ezúttal ne legyen így. Legyen kettes és hármas és így tovább, legalább annyi, ameddig mondjuk egy kiscsoportos gyerek el tud számolni. Tizenhúsz. Talán egy átlagos Pókember-fogyasztó ódivatúnak fogja tartani, ám akik kedvelik a régivágású kalandokat, a klasszikus rajzstílust, netán a bogárszörnyeket, nem fognak csalódni A fantasztikus kert-ben.
Roger Lécureux-Raymond Poïvet: A Reménység úttörői - A fantasztikus kert, Nero Blanco Comix, 2011, 52 oldal, 2000 Ft
