Vallások alapjául szolgáló szentkönyvből képregényt csinálni szentségtörés is lehet, az pedig nagyon izgalmas dolog. Ezért is voltam különösen kíváncsi az Action Bible-re, de már az első néhány oldal után elég durván csalódnom kellett. A képregénylét kimerül abban, hogy vannak rajzok meg szövegbuborékok, egy egyébként 760 oldalas monstre bibliamesekönyben. Jobb túlesni rajta.
Az Action Bible a legismertebb bibliai történeteket dolgozza fel, a Teremtéstől kezdve, Mózesen, Józsefen, Salamonon és Sámsonon, természetesen Jézuson keresztül egészen a Jelenésekig. Persze az egész gyerekeknek készült, szóval a durva részek kimaradtak, például Lóttól elbúcsúzunk ott, hogy a felesége sóbálvánnyá válik, utána már nem tudjuk meg, hogy mit is csinálnak a lányai vele. Kicsit álságosnak tűnik, hogy a 12-es karikába beleférő történetek maradtak meg, de ami hiányzik az ókori brutalitásból, azt pótolja a jámbor keresztény humor. Miközben Ádám és Ábel egymás szavába vágva dicsérik az Urat, hogy milyen jó kis bárányokat adott nekik, Káin csak ül a sarokban és csöndben megjegyzi, hogy szerinte a bárány egy buta állat. Ezeknek a kis beszólásoknak persze semmi közük nincs a Bibliához, de valami kis színt csempésznek az amúgy elég egysíkú történetekbe.
A Biblia olvasását nyögvenyelőssé tévő archaikus nyelvezet helyett könnyen érthető mondatokat kapunk, ami jó, viszont ezzel tényleg mesekönyvvé redukálódik a könyvek könyve. Kicsit olyan, mint amikor a jámbor atya meséli az alsós hittancsoportnak a vasárnapi iskolában a tékozló fiú történetét. Noha maguk a történetek változnak, a konfliktus és a megoldás mindig ugyanaz: nem hiszünk Istenben, baj van, aztán hiszünk Istenben és minden jó lesz. Nyilván egy vallási könyvnek ez fontos eleme, viszont annyira erre hegyezik ki a történetet, hogy nevetségessé válik. Persze butaság lenne azokat a kis finomságokat elvárni az Action Bible-től, amelyek alapján vallási háborúk és ezeréves hitviták robbantak ki a középkorban (ezek az elemek eltűnnek szépen az eredeti nyelvezettel együtt), de nagyon sok egyéb tan is kiveszik a könyvből, aminek nem kellene feltétlenül.
Az illusztráció hasonlóan üres, mint a történetvezetés: korrekt rajzokat kapunk, de semmi különöset. Külön idegesítő viszont, hogy Ádám összes fia és Éva összes lánya ugyanúgy néz ki. A bibliai feleségek mind macskaarcú, 90-60-90-es bombanők. Az ősatyákat sem kinézetük, hanem ismertetőjegyeik alapján lehet megkülönböztetni. Mózes a botos férfi, József egyiptomi ruhában van, Sámson az izompacsirta, Dávidnak vörös a haja, Jézus meg a mosolygós szakállas fehér köpenyben. A nagyobb istencsapások, csodák elég látványosra sikerültek.
Az Action Bible, vagyis inkább maga a koncepció – a Biblia mint képregény -, lehetett volna sokkal ütősebb, színesebb dolog is, kicsit kevésbé ájtatos és inkább merészebb, de nem lett. Úgyhogy van egy 760 oldalas képes Biblia, amint itthon a Hit Gyülekezete adott ki 12 részben. Ha valaki szőrmentén akarja megismerni a bibliai történeteket, annak esetleg érdemes elolvasnia, aki viszont a Bibliára kíváncsi kösse fel a gatyáját és maradjon Károlinál.
Boros András
