Saramago 1953-ban, 31 évesen adta oda Claraboya című regényének kéziratát egy portugál kiadónak, ahonnan aztán több mint harminc évig nem jeleztek vissza.
Saramago már az ötvenes évei végén járt, amikor 1982-ben betört a portugál irodalomba A kolostor regénye című művével. A könyv 1988-as angol fordítása a nemzetközi figyelmet is felkeltette. Majd 1989-ben a Claraboyával évtizedekkel korábban felkeresett kiadó megkereste Saramagót azzal, hogy éppen most találták meg a kéziratot, és szívesen kiadnák. Az író ezt elutasította és visszavette a regényt. Özvegye, Pilar del Rio a könyv bemutatóján azt mondta, Saramago sokat szenvedett a kiadó hallgatásától, húsz éven keresztül nem is dolgozott regényen, az idejét inkább az újságírásnak szentelte. Saramago nem akarta, hogy életében megjelenjen az „elveszett és megtalált” könyv, de azt mondta, a halála után legyen úgy, ahogy az örökösei jónak látják. A Nobel-díjas író 2010-ben, 87 éves korában hunyt el, Pilar del Rio pedig úgy döntött, kiadja a Claraboyát, amely most jelent meg Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Amerikában, készül az angol és az olasz fordítása.
Saramago özvegye, Pilar del Rio a Claraboya madridi bemutatóján
A Claraboya egy lisszaboni bérház lakóiról szól. A regényben a család, amely a társadalom pillérét jelenti, valójában egy kígyófészek, amely nem mentes a nemi erőszaktól, a leszbikus szerelemtől, a bántalmazástól. Pilar del Rio szerint ezt a nehéz, transzgresszív regényt a portugál társadalom a Salazar-rezsim alatt, az 1950-es években még nem tudta volna hová tenni, és azt gyanítja, a kiadó, amelyet Saramago felkeresett, tudatosan tette el a kéziratot a későbbi, jobb időkre.
