A félig magyar származású lengyel író, Krzysztof Varga másfél éve hívta fel magára a figyelmet, amikor Turulpörkölt című könyvében frusztrált, sértődött és nosztalgiába merevedett nemzetnek írta le a magyarokat. A díjnyertes regény - bár magyarokról szólt - Lengyelországban is óriási sikert aratott. Az író most megjelenő könyvében honfitársai elé tart tükröt. A Műmárvány síremlék sci-fibe burkolt társadalomkritika, amelyből kiderül, milyennek látja a megmondós Krzysztof Varga saját korát. A szerzővel magyar és lengyel mentalitásról, Varsóról és Debrecenről, valamint a sci-firől beszélgettünk.

- Arra számítottam, hogy magyarul fogunk beszélgetni. Ehhez képest én magyarul kérdezek, ön pedig lengyelül válaszol. Miért?

- Mert lengyelül könnyebben tudom megfogalmazni a gondolataimat. Meg tudok szólalni magyarul a boltban vagy a kocsmában, de amikor valami fontos vagy komoly dologról kell beszélnem, akkor inkább lengyelül teszem. Az az igazság, hogy hiába volt magyar az édesapám, mi otthon lengyelül beszéltünk. Az édesanyám soha nem tanult meg magyarul, egyetlen szót sem. "Terrorizált" minket, hogy lengyelül beszéljünk. Így a lengyel az anyanyelvem. Magyarul csak felnőtt koromban tanultam, és nem beszélem tökéletesen. De azt kell hogy mondjam, hogy édesapám, aki negyven évet élt Lengyelországban, ő sem tanult meg egészen tökéletesen lengyelül.

- Hogyan fogadták Lengyelországban a Műmárvány síremlék-et?

- Lengyelországban meglehetősen népszerű lett, de hát a lengyel valóságról szól. Nem tudom, hogyan fogadják majd Magyarországon, mennyit fog érteni belőle a magyar olvasó.

- Sok lengyel vonatkozás szerepel a könyvben, de a téma abszolút közép-európai.

- Igen, tágabb értelemben Kelet-Közép Európáról szól. Lengyelországban játszódik, de bármelyik Kelet-Közép Európai ország lehetne. A sorsok tipikusan közép-európai sorsok. Azt szeretném, hogy ha a könyvet itt, Magyarországon úgy olvasnák, mintha Magyarországról szólna. Örülnék, ha jól fogadnák a könyvet Magyarországon, Romániában és Szlovákiában is.

- Milyen nyelvekre fordították le még a Műmárvány síremlék-et?

- Németre lesz majd még lefordítva, de még nem tudom, mikor. A Turulpörkölt pedig már a legtöbb közép-európai nyelven megjelent már. Ukránul, oroszul, szlovákul, bolgárul. Nagyon érdekes hogy, amikor Ukrajnában jártam, kiderült, az ukrajnaiak úgy olvassák, mintha Ukrajnáról szólna. Ha jobban megnézzük, az sem csak a magyarokról, hanem általában az egész kelet-közép európai sorsról szól.

- A lengyelek nem sértődtek meg a Műmárvány síremlék olvastán? Alaposan beolvas nekik a nemzeti öntudat témakörében.

- Nem, egyáltalán nem.

- Mi a különbség ön szerint a lengyel és a magyar mentalitás között?

- Lengyelországban úgy gondolják, hogy ez a két nép rettenetesen hasonlít egymásra. Én nem értek ezzel egyet. Szerintem nagyon különböző a két nép mentalitása. Alapvető különbség például, hogy a lengyelek nagyon hirtelen fellelkesülnek. Fellobbannak, akár a szalmaláng, hogy hú, csináljunk forradalmat, aztán meg azt mondják: á, semmi értelme. A magyarok ezzel szemben - látszólag - megőrzik a nyugalmukat, miközben gyűlik bennük a feszültség.

- A regényben szó esik róla, hogy a vidékiek mennyire utálják a fővárosiakat. Ez tényleg ennyire erős Lengyelországban?

- Igen. Lengyelországban nem szeretik a varsóiakat és Varsót sem. Egész más a helyzet, mint Magyarországon, ahol kétmillióan élnek Budapesten. A következő nagyváros, például Debrecen, messze elmarad mögötte lélekszámban. Nálunk Debrecen csak kisváros lenne. Lengyelországban vannak a fővároson kívül más fontos nagyvárosok is, mint például Krakkó, Lódz vagy Poznan. Így Varsó nincs annyira centrális helyzetben, mint Budapest. Nálunk pezsgő a kulturális élet, nagyon gazdag és sokszínű, de nem muszáj Varsóban élni ahhoz, hogy az ember hozzáférjen ehhez.

- A Műmárvány síremlék a jövőben játszódik, van benne ezáltal egy plusz csavar. Miért pont az utópia műfaját választotta?

- A regény tulajdonképpen antiutópia. Nem tartozom azok közé az írók közé, akik science fiction-öket írnak, egyáltalán nem. A regényem egyszerűen csak álruhát visel: valójában a mai Lengyelországról szól. Az az érdekes, hogy klasszikus science fiction-öket nálunk elsősorban jobboldali írók írnak. Én meg liberális vagyok.

- Minden gyarlósága ellenére a regénye legszerethetőbb figurája a nagypapa. Ki a mintája ennek a szereplőnek?

- (nevet) Egy kicsit én vagyok. Akkor szórakozom a legjobban, amikor saját magamról írok. Imádom magam kifigurázni.

"A magyarok a passzív rezisztenciát választják" - Krzysztof Varga és Spiró György lengyelekről, magyarokról

Ismét Magyarországra érkezett a Turulpörkölt írója, ahol az Anker Klubban rögtön részt vett egy beszélgetésen, ahol Spiró Györggyel vitatták meg a lengyel-magyar nemzet különbségeit és hasonlóságait. Szó esett arról, hogy mennyire másként élte meg Magyarország és Lengyelország a második világháború sokkját -  lényeges különbség például, hogy a lengyelek a győztes oldalon fejezték be a háborút, mi meg nem. Varga ennek kacsán megjegyezte, hogy soha nem látott olyat, hogy egy lengyel a szélvédőjére Lengyelország 1919 előtti térképét ragasztotta volna, nálunk viszont fölöttébb elterjedt ez a szokás. A két nép közti mentalitásbeli különbséget Krzysztof Varga abban látja, hogy a lengyelekben megvan a képesség arra, hogy aktívan ellenálljanak a gonosznak. A magyarok meg a passzív rezisztenciát választják. Hozzáteszi, hogy a lengyelek lázadóbb típusúak, forrongóak, fellángolnak, mint a szalmaláng. Bár '56 a térségben egyedül csak Magyarországon volt, tehát ha nincs más választásunk, mégis megmozdulunk. Varga szerint a másik jelentős különbség a két nép között a mobilitásban van, sorolja az adatokat, a lengyelek ahogy megnyíltak a határok, tömegével indultak külföldre, a magyarok viszont maradtak. Spiró evvel nem teljesen ért egyet, szerinte a magyarok is mennek, de úgynevezett minőségi emigráció zajlik, tehát a magasan kvalifikált értelmiség megy csak külföldre. Majd Varga utalást tesz a magyar miniszterelnök március 15-ei beszédére, hozzátéve, hogy ő nem akarja Magyarországot kritizálni, hiszen itt sokkal jobban érzi magát, mint Lengyelországban. Nálunk nem kell közelharcot vívnia, ha át kell kelnie az úttesten és az eladónők is kedvesek, nem olyan bunkók, mint a hazájában. Végül arról beszél, hogy mintha a rendszerváltás előtt jobban érdeklődtünk volna egymás iránt a térségben általában, és ez persze az irodalomra is vonatkozik. A lengyelek például leginkább oroszokat olvasnak. Ma mintha már csak az 50 felettieket érdekelné Magyarország, a Turulpörkölt író-olvasó találkozóin is ez a korosztály képviseltette magát.

Köszönjük Troján Tündének az interjú elkészítésében nyújtott segítségét.

Olvasnivaló: Unokáink is szívni fogják - kritikánk a könyvről