A Nyitott Könyvműhely és a Libri közös játékának nyertesei egy egész napot tölthettek együtt Rita Monaldival és Francesco Sortival, a történelmi krimisorozatáról ismert szerzőpárossal. A sajtó képviselőivel kiegészült csapatot a Veritas című harmadik regény színhelyére, a Bécs melletti Neugebäu kastélyba kalauzolta az írópáros. A kihalt épület falai között járva megismerkedtünk a hely történetével, és bebarangoltuk a könyv fontosabb állomásait. Később maguk a szerzők meséltek nekünk olaszországi helyzetükről és a sorozat negyedik kötetéről. Kastélymustra és interjú Bécsből.

Rita Monaldi és Francesco Sorti neve elsősorban arról vált híressé, hogy történelmi könyvsorozatuk megjelenése - pontosabban az első rész, az Imprimatur - kisebb botrányt kavart Olaszországban. Ma már elég nehéz kiemelkedni a történelmi témájú krimik rengetegéből, hiszen egy-egy "leleplező" vagy "lebilincselő" jelzővel ellátott thriller nem feltétlenül lépi át a könyvfogyasztók ingerküszöbét. Ezek után nem meglepő, ha valaki előnyt szeretne kovácsolni a botrányszagú kritikákból is. Rita Monaldi és Francesco Sorti pedig igen okosan lovagolták meg azt a félig-meddig igaz történetet, hogy könyveiket "betiltották" Olaszországban. Persze a vatikáni indexen messze nem szerepel a mű, de egy kis katolikus felzúdulás mindig rásegít a példányszámokra.

Első kötetük, az Imprimatur XI. Ince pápa sötét üzelmeit tárta fel, ugyanis bizonyítékokat vonultat fel arról, hogy a pápa pénzzel támogatta a protestáns Orániai Vilmost. Ha ez igaz, akkor tényleg nem szép húzás a katolikus egységet bomlasztani, miközben a törökök már Bécset ostromolják. A sorozat folytatásai, a Secretum és a Veritas is különböző történelmi összeesküvésekről szeretné lerántani a leplet, előbbi a spanyol örökösödési háborúval, utóbbi pedig I. József rejtélyes halálával kapcsolatban spekulál. Hogy mennyi igaz az összegereblyézett adatokból megkomponált történetekből, azt döntse el mindenki kedve szerint; a találkozó alkalmával nekünk arra nyílt lehetőségünk, hogy kicsit benézhessünk a kulisszák mögé, és kifaggathassuk a szerzőket.

A reneszánsz kastély Bécs Simmering nevű külvárosában fekszik, Schwechat felé

Maroknyi csapatunk ellentétes érzelmekkel várakozott a Neugebäude tövében. A dermesztő hidegben kitartóan, ámde némileg értetlenül tébláboltak a szerencsés kiválasztottak. Ezért jöttünk el idáig? A vasráccsal elzárt épületrész üresen tátongó udvara nem volt éppen hívogató látvány. Lepukkant környezet, még egy tábla sem jelzi, hogy hol is vagyunk. Elmélkedésemnek a parkoló taxi vetett véget, amiből ruganyosan pattantak ki a szerzők és két gyermekük. A páros nem mindennapi külsejével hamar elvonta a figyelmet a lerobbant falakról. Francesco simléderes sapkájában és cvikkerében egy 18. századi úrra, esetleg egy történelmi film forgatásáról elszabadult statisztára emlékeztetett; Rita eszméletlen vörös hajával pedig olyan érzést keltett az emberben, mintha egy képregény lapjairól szökött volna el.

Az olajozott marketinggépezet szabta őket ilyenre vagy saját elhatározásukból néznek ki úgy, mint két őrült? Ha engem kérdeztek, inkább az utóbbira tippelek... De az biztos, hogy mindkettő jelenség. Azonnal csevegni kezdtek, és bocsánatunkért esedeztek a késésük miatt. Mire beléptünk a kastélyba, már le is vették a lábukról a jelenlévőket. 

A kastélybelső is elvesztette régi pompáját

A csapat navigálását a szerzők elegánsan átpasszolták a kirendelt, fancsali arcú osztrák idegenvezetőnek, aki nem győzte hangoztatni a szerzőpáros szakmai megbízhatóságával szemben támasztott kételyeit. Annyit azért mindenképpen érdemes elmondani a kastélyról, hogy II. Miksa kezdte építtetni még valamikor az 1560-as évek végén. Az épület folyamatos tartózkodásra teljesen alkalmatlan volt a téli hidegek miatt, funkcióját tekintve tehát csak a bécsiek nyári szórakozását pezsdítette volna fel. Mint egy XVI. századi bevásárlóközpont, parkkal kiegészítve.

Miksa utódai viszont sportot űztek abból, hogy ki tudja ügyesebben tönkrevágni a félkész épületet. Így lett először lőporraktár, majd Mária Terézia adott parancsot az értékesebb darabok elszállíttatására, hogy azokat Schönbrunnban épülő palotájában hasznosíthassa újra. A legrosszabb mégis az, hogy csak a kastély kisebb része látogatható, merthogy a parkban temető, a könyvben is emlegetett aranycsillogású kupola alatt pedig krematórium működik. Ha eddig bárkinek is lettek volna illúziói, akkor mostanra valószínűleg világossá vált, hogy ebből a szellemkastélyból tényleg semmi sem maradt a falakon kívül: Francesco Sorti érzékletes leírásával élve "lenyúzták róla a bőrt".

A labdaház, ahol a regényben a repülő hajót tárolták

Természetesen mindannyian arra voltunk kíváncsiak, hogy milyenek is valójában a regényben fontos szerepet játszó helyszínek. Egy nagyobb épületszárny felderítése után a Veritas főhősének képzeletbeli nyomait követve a labdaházhoz és a vadállatok lakhelyéhez érkeztünk. A labdaház ma már nem egy fedetlen terem, hanem keresztgerendákkal és tetővel lezárt helyiség. A történet szerint itt pihent az a Portugáliából érkező repülő hajó, amely többször is a levegőbe emelte a regény különböző szereplőit. A titokzatos szerkezetnek természetesen hűlt helyét találtuk, mégis azt méregettük, hogy vajon mekkora lehetett és hogyan szállhatott fel az óriási monstrum.

Utána betekintettünk a vadállatok árkába is, ahol azon vitatkoztunk, hogy milyen ragadozók lakhattak itt 300 évvel ezelőtt és hogyan játszódhatott le a könyv egyik kulcsjelenetében a szökés. Egy szóval: újra éltük az egész történetet, és bár a szerzőpárost már a túra tizedik percében elrabolta egy forgatócsoport, mi remekül elszórakoztattuk magunkat a könyv megidézésével.

Ahol a vadállatok éltek

A túra után Rita Monaldi és Francesco Sorti egy bécsi étteremben adtak interjút, közben végig ott rohangált körülöttünk egyik gyerekük is. Találjátok ki, hogy hívják. Atto. A házaspár történelem iránti fanatizmusa láthatóan nem ismer határokat, a könyvbeli Melani apát után nevezték el a fiukat. És még mondja valaki, hogy nem őrültek meg.

* * *

Korábban: Bécsbe visz az Imprima Tours