Colin Firth megjelent vizes ingben és csizmában, és egy világ elalélt. Korábban is léteztek Jane Austen-adaptációk, de 1995-ben egy új korszak kezdődött. Rákaptunk Jane Austenra. A láz ma is tart, az utóbbi évtizedben minden évre jutott egy film, a sorozatok új generációját most gyártja a BBC. Az angolok kedvenc írónője életében összesen hat regényt írt, melyekből a mozgókép feltalálása óta legalább negyven film készült. A titok egyszerű: Jane Austen-regényt olvasni vagy -filmet nézni olyan, mint vakációzni pár órára. Következik a tíz legjobb Jane Austen-adaptáció.

10. Persuasion (1995)

Rendezte: Roger Michell
Forgatókönyv: Nick Dear
Főszereplők: Amanda Root, Ciarán Hinds

Ez az 1995-ben készült Persuasion arról nevezetes, hogy minden szereplő egytől egyig végtelen csúf benne, még az is, akinek a regény szerint kellemes külsejűnek kéne lennie. A Meggyőző érvek (Persuasion) Jane Austen egyik kevésbé ismert regénye, benne a lassan vénlánnyá öregedő Anne váratlanul újra találkozik nagy szerelmével, akinek régen rossz tanácsadók sugallatára ajtót mutatott, na de most új esélyt kap, szerencsére közben az ifjú meg is gazdagodott, hogy ebből se legyen probléma. Anne-ről, a főhősről tudni kell, hogy valaha szép volt, de közel a harminchoz mindenki leírta már. A karikás szemű Amanda Root mintha egy hetvenes évekbeli angol szociodrámából szökött volna, ijesztő látványt nyújt szegényke. Szerelmese se kutya, ő meg egy zord mexikói bandavezérhez hasonlatos. A filmet egyébként az a Roger Mitchell rendezte, aki pár évvel később a Notting Hill-t csinálta.

* * *

9. Mansfield Park (1999)

Rendezte: Patricia Rozema
Forgatókönyv: Patricia Rozema
Főszereplők: Frances O'Connor, Jonny Lee Miller

Az írónó valódi híveit ez a film sokkal jobban felháborítja, mint az előző - randa, de hű - Persuasion. De mi ugye nem csak Jane Austen-mániákusok vagyunk, hanem mozinézők is, és a Mansfield Park minden butasága ellenére élvezetesebb film, mint az előző. A történet egy kislányról szól (Fanny Price) aki elszegényedett családjától gyermekkorában gazdag rokonokhoz kerül a címben is szereplő mansfieldi kastélyba. Itt felcseperedve beleszeret régi játszópajtásába, aki azonban másnak csapja a szelet, Fanny kezét meg megkéri más, így bonyolódnak a szálak. A film forgatókönyvírója nem hagyta magát túlzottan befolyásolni a regény által, Sir Thomasból például perverz földesúrt faragott, aki karibi gyarmatain rabszolganők megerőszakolásával múlatja idejét, nejéből meg ópiumfüggő hétalvó lett. Nem rossz film ez, csak kevés köze van Jane Austenhoz.

* * *

8. Emma (1996)

Rendező: Diarmuid Lawrence
Forgatókönyv: Andrew Davies
Főszereplők: Kate Beckinsale, Mark Strong

Az Emma sztoriját azért nagyjából mindenki ismeri, nem? Egy elbizakodott fiatal lány más dolga nem lévén, unalmában kerítőnőt játszik, egyik barátnőjének teljesen összekutyulva életét. Az Emma-adaptációkról azt kell tudni, hogy vannak a Gwyneth Paltrow-hívők és vannak a Kate Beckinsale-hívők. Mi inkább az egy évvel korábban készített Gwyneth Paltrow-s mellé tesszük a garast. Ebben a másik Emmá-ban ugyanis a gyenge láncszem pont a főszereplő Kate Beckinsale, aki képtelen szerethetővé tenni a figurát. Emmája magas lóról dirigáló, arrogáns intrikus, akiről nehezen hinni, hogy a végén megváltozik. Hogy igazából szerelmes, azt meg végképp. Kis barátnőjét pedig a Különvélemény egyik vízben lebegő androgünje játssza (Samatha Morton), aki bármennyire tehetséges és aranyos teremtmény, sci-fibe elmondhatatlanul jobban passzol, mint kosztümös filmbe.

* * *

7. Büszkeség és balítélet (1995)

Rendezte: Simon Langton
Forgatókönyv: Andrew Davies
Főszereplők: Jennifer Ehle, Colin Firth

Sokan meg fognak kövezni, amiért a körülrajongott hatrészes kultsorozat csak a hetedik helyre került, de hiába, most eljött az igazság pillanata. Igen, Colin Firth morcos Mark Darcyja kulturális közkincs (főleg a vizes inges jelenet), akit mi is imádunk. De mondjuk már ki végre: Jennifer Ehle nem Elisabeth Bennett, hanem egy aranyos kis töltött galamb. Mindig kedvesen mosolyog, de hol a szenvedély, amitől elhiszem, hogy három részen át haragot tart Darcy fitymáló megjegyzései - vagy más - miatt? Nővére, Jane (Susannah Harker) pedig, akinek a legszebb lánynak kéne lennie a földkerekségen, inkább melankolikus teknősbékához hasonlít. Kifejezetten idegesítő, hogy a filmben örökké a külsejét ajnározzák. Viszont ez az egyik leghűségesebb Austen-adaptáció, minden mondat, valamint göndörített hajfürt és ruhafodor ott van, ahol a kor szabályai szerint lennie kell. Sokan már csak ezért is a legjobb Austen-filmnek szavaznák. Mi nem. A határokat nem ismerő, vallásos rajongást, ami a filmet övezi, csakis Colin Firth csáberejének tudjuk tulajdonítani.

* * *

6. Értelem és érzelem (1995)

Rendezte: Ang Lee
Forgatókönyv: Emma Thompson
Főszereplők: Emma Thompson, Kate Winslet, Hugh Grant, Alan Rickman, Gemma Jones, Greg Wise

A tajvani Ang Lee Értelem és érzelem című filmje a legismertebb Jane Austen-adaptáció, amiből minimum egy percet már mindenki elcsípett valamelyik karácsonykor a tévében. Emma Thompson csodás munkát végzett a forgatókönyvvel, Oscart is kapott érte, de megbocsáthatatlan melléfogás volt részéről, hogy hiúságból le stipi-stopizta magának Elinor szerepét. 34 éves volt akkor (és annyinak is látszott), míg a regénybeli Elinor 19. Emma Thompson hiába csodálatos színésznő, így egészen más történet kerekedett ki, más lett a szereplők közötti dinamika. Az Igazából szerelem-ben nem véletlenül játszotta Emma Thompson Hugh Grantnak a nővérét, és nem a feleségét! (Ha emlékszünk, ott Alan Rickman volt Emma Thompson férje.) Aki miatt viszont ezt a filmet nem lehet soha félredobni, az Kate Winslet, aki göndör fürtöcskéivel és zokogós világfájdalmával beragyogja az egész filmet (19 éves volt a film forgatásakor). De a film nem lenne ugyanaz Alan Rickman komor baritonja nélkül sem, mint ahogy - mellékszerepekben - szintén remek a cinikus Hugh Laurie vagy a pergő nyelvű Imelda Staunton (Vera Drake). Ne legyünk kicsinyesek: végül is minden jól van, ahogy van, hiszen ha Emma Thompson nem játszotta volna el Elinor szerepét, akkor talán soha nem ismerkedett volna össze a gaz csábító Willoughbyt játszó Greg Wise-zal, akivel azóta van egy közös és örökbefogadott ruandai gyermekük is.

* * *

5. Értelem és érzelem (2008)

Rendezte: John Alexander
Forgatókönyv: Andrew Davies
Főszereplők: Hattie Morahan, Charity Wakefield, David Morrissey, Janet McTeer, Dan Stevens, Dominic Cooper, John Alexander

A 13 évvel később készült Értelem és érzelem egy dologban jobb az Ang Lee rendezte változatnál, és ez pont az Elinort játszó színésznő: Hattie Morahan. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell: meleg, kedves, fiatal, életteli; egészen más, mint Emma Thompson Elinorja. A húgot játszó színésznő sem rossz, de ő nem Kate Winslet, mit tegyünk, nem ragyog úgy. Viszont érdekes a játék a frizurákkal: a józan Elinoré egyenesen hullik a homlokába, míg Marianne-é göndör fürtöcskékben (bár ha igazán korhűek akartak volna lenni, besütik Elinorét is). Egy dologért haragszunk csak: a hosszú szexjelenet az elején. Órákba tellett, mire megértettük, mit keresett az ott. Olcsó népszerűsködés. Mivel négyszer egy órás sorozatról van szó, több minden és pontosabban fér bele a regény cselekményéből, mint egy filmbe; ha egyszerre nézzük meg, emiatt lassúnak is tűnhet. Hosszú ünnepekre való sorozat, ha van esze valamelyik csatornának, megveszi karácsonyra.

* * *

4. Emma (1996)

Rendező: Douglas McGrath
Forgatókönyvíró: Douglas McGrath
Főszereplők: Gwyneth Paltrow, Ewan McGregor, Toni Collette, Sophie Thompson, Phyllida Law

Az Emma vizuálisan gyönyörűen megkomponált film, kész látványorgia, Gwyneth Paltrow olyan elegáns és bájos, hogy jól esik nézni. Idő sajnos nem volt rá (a film 121 perces), hogy Jane Austen egyik legkomplexebb regényét a maga teljességében megmutassák, lett belőle így egy viszonylag felszínes, ámde szépséges hollywoodi romkom. Gwyneth Paltrow elegáns és bájos, de a legbriliánsabb karakter a szószátyár Miss Bates, akit Emma Thompson nővére, Sophie Thompson alakít. Kedvenc részünk, mikor jön a partiba, és disznókról hadovál. Filmbeli édesanyja, Mrs. Bates szerepében egyébként a Thompson-lányok színésznő édesanyja, Phyllida Law ücsörög. Ewan McGregor parókájára pedig külön felhívnánk mindenki figyelmét!

* * *

3. Northanger Abbey (2007) és Tartózkodó érzelem (2007)

A harmadik helyről nem tudtunk dönteni, a dobogó utolsó fokára két film is került. Mindkettő a Jane Austen-tévésorozatok legutolsó hullámában készült, az ITV égisze alatt. Mindkettőt imádtuk.

- - - - - Northanger Abbey

Rendezte: Jon Jones
Forgatókönyv: Andrew Davies
Főszereplők: Felicity Jones, JJ Field, Carey Mulligan

A Northanger Abbey (magyarul A klastrom titka) címe tévéfilmben nehéz hibát találni, ha csak azt nem, hogy maga az alapanyag nem a legjobb. A regény vicces, de eléggé súlytalan történet egy naiv fiatal lányról, akinek kora népszerű gótikus rémmeséi annyira megzavarják a buksiját, hogy minden szempontból tökéletes udvarlójának édesapját gyilkosnak képzeli. A film jobb, mint a könyv, és ez főleg a színészeknek köszönhető. Catherine Morland olyan lebilincselően üde és bájos, hogy órákig néznéd, mint az akváriumot. A szőkített hajú Carey Mulligan is nagyon jól alakítja a számító áspiskígyó barátnőt, azonnal pofoznád. Jane Austen A klastrom titká-val az akkor divatos gótikus regénynek kívánt fricskát adni, a szatirikus-parodisztikus hangvételt a film is jól visszaadja az álomjelenetekben.

* * *

- - - - - Tartózkodó érzelem

Rendezte: Adrian Shergold
Forgatókönyv: Simon Burke
Főszereplők: Sally Hawkins, Rupert Penry-Jones

A Sally Hawkinsos Persuasion (a Port.hu szerint magyar címe Tartózkodó érzelem) volt az egyetlen, ami után szó szerint katarzist éreztünk. Ehhez kellett persze Sally Hawking is, aki a főszerepet játssza ebben a tévéfilmben. Mike Leigh Hajrá boldogság-a óta nagy rajongói vagyunk a színésznőnek. Nem neki van a legcsinosabb pofija a világon, de olyan színésznő, akinek a mimikájára a rendező rábízhatja az egész kulcsjelenetet. Három szereplő van színen, dráma, de a kamera végig csak Sally Hawking ragyogó kis arcát mutatja. A film amúgyis rendhagyó a Jane Austen-filmek sorában: a konvencionális sztorit a rendező szokatlan művészfilmes képi megoldásokkal kombinálja. De a főszereplő nélkül ez csak modoros lenne: Sally Hawking az, aki miatt elvarázsolva állsz föl a székből a mozi után.

* * *

2. Emma (2009)

Rendezte: Jim O'Hanlon
Főszereplők: Romola Garai, Jonny Lee Miller, Michael Gambon, Louise Dylan

Az 1995-ös Gwyneth Paltrow-s Emma szuper volt, de rövidsége miatt a regénynek csak a felszínét kapargatta. Nem úgy a 2009-es négyrészes tévésorozat, ami a túlféltős apa-elkényeztetett lány dinamikát és főszereplők (Emma, Jane és Frank) sorsa közti párhuzamot is meg tudta mutatni, melyek a regényben lényeges motívumok. Hűségesebb adaptáció, mint a másik Emma, ugyanolyan szépen van fényképezve, és szereplőválasztásban is a tökéletességet súrolja. Emmát egy fiatal, magyar származású színésznő, Romola Garai alakítja, akit a Vágy és vezeklés Briony-jaként ismerhettünk meg, de biztos, hogy fogunk még hallani róla. Elegáns szőkesége Gwyneth Paltrow Emmájára emlékeztet, de amúgy kiköpött Drew Barrymore, pontosan ugyanolyan a mosolya. A Dumbledore-ként megismert Michael Gambon pedig isteni a zsörtölődős, aggódós apa szerepében.

* * *

1. Büszkeség és balítélet (2005)

Rendezte: Joe Wright
Forgatókönyv: Deborah Moggach, Emma Thompson
Főszereplők: Keira Knightley, Matthew Macfadyen, Donald Sutherland, Judi Dench, Rosamund Pike, Jena Malone, Carey Mulligan

És itt van az első helyezett: a 2005-ös Büszkeség és balítélet. Lehet, hogy Keira Knightley frizurája nem tökéletesen felel meg a kor szabályainak, lehet, hogy neglizsében hajnalhasadtakor a mezőn szaladgálni nagy hülyeség, de akkor is, ez a film tud valamit, amit csak azzal a szóval lehet leírni, hogy mágia. A 20 éves Keira Knightley teljesen új interpretációját adja Lizzy Bennett alakjának: keményfejű, éles eszű, csípős nyelvű és öntudatos. Róla elhiszem, hogy odamondogat Darcynak, de azt is, hogy utána megbánja. A film összes szereplője hozzáad valamit a filmhez: Judi Dench a szigorú matróna, Brenda Blethyn a kibírhatatlan anya szerepében. Kövezzetek meg, de Matthew Macfadyen van olyan jó, mint Colin Firth, sőt sármból és emberségből még több is juott neki. És mekkora már Donald Sutherland, amikor a film végén furán takargatja a száját nevetés közben? A valóban gyönyörű Rosamund Pike-ot nem is említjük. Ez az a film, amelyiknél nincs időm és kedvem méricskélni a kimaradt jeleneteket, a haj korhűségét vagy a ruha kivágását. Egyszerűen elvarázsol, és kész.