Képzeld el, hogy van egy a haverod, aki évek óta nem tudja magát túltenni egy nőn, teljesen becsavarodott. Most képzeld el, hogy minden este vele lógsz, és nem tudsz közbeszólni, mert ő csak mondja és mondja és mondja. 660 oldalon keresztül. Még szerencse, hogy a haverod Orhan Pamuk, a Nobel-díjas regényíró. Az ártatlanság múzeuma szerelmes regény, isztambuli útikalauz és modern történelemkönyv egyben. Szerzője múzeumot is épít hozzá.

1975-ben járunk, Isztambulban. A jóvágású, gazdag fiú beleszeret csodaszép unokahúgába. A baj csak az, hogy már eljegyezte magát egy másik, társadalmilag hozzáillő lánnyal. A fiatalember trükközni kezd, hogy mindkét nőt megtartsa, de az ötlet nem jön be. Szánalmas szerelmesként végzi, aki csendes őrültként nyolc évig koslat az elveszített nő után.

Mint valami monomániás Proust, megszállottan gyűjteni kezd minden tárgyat, amihez szerelme valaha hozzáért. 4213 cigarettacsikk, 237 hajcsat, tucatnyi porcelánkutya, kanalak, gyermekkori háromkerekű bicikli, mozijegyek, fülbevaló, isztambuli képeslapok, éttermi menükártyák, kiürült üdítősüveg őrzik a nő emlékét. A regényben felsorolt tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó személyes történetek nemcsak szerelmüket dokumentálják, hanem az 1970-80-as években élt isztambuli emberek mindennapjait. Kiderül, mit ettek, mit néztek a moziban, min gondolkoztak, mi volt a slágerüdítő, és milyen volt a török nők szexuális élete. Mert közben Isztambulban zajlik az élet, puccsok, tűzesetek, válások fűszerezik a hétköznapokat.

Néha az az érzése az embernek, hogy Pamuk túlírja a regényeit. Most is gyanakszunk, a középső kétszáz oldalt ki lehetne hagyni talán. De aztán mégsem. Fenébe, kell az a sok száz lassú oldal, hogy leszokj arról, hogy azt lesd, összejönnek-e végre. Helyette lassan beleolvadsz a világukba, és te is ott ülsz Füsunnal és Kemállal a füstös kanapén a nippek között, nézed az esti híreket. A regény kiváló azoknak, akik szeretnek fotelben ülve képzeletbeli utazásokra indulni.

Egy biztos: Az ártatlanság múzeuma  Orhan Pamuk legbensőségesebb könyve. Látszik, hogy imádja Isztambult, még akkor is, honfitársai alkalomadtán feljelentik az ország lejáratásáért, és neki testőrrel kell járkálnia a városában. Állítólag sokan kérdezték tőle: "Te vagy Kemál?" A félreértések elkerülése végett magát is beleírta a regénybe, ő az az író, akit a főhős felfogad évek múltán, hogy írja meg az egész történetet.

A regény ötlete tíz évvel ezelőtt jutott eszébe, amikor még nem volt befutott szerző. Egy férfi történetén agyalt, akinek összetörték a szívét. "Amikor elakadtam, a körülöttem lévő tárgyakból merítettem ötletet" - meséli egy interjúban. "Az érzékszerveim - nevezheted a csápjaimnak is - mindenütt keresgéltek: bolti kirakatokban, barátaim otthonában, bolhapiacokon, antik kereskedésekben és így tovább."  (Erről ebben az interjúban mesél még többet.) 

Az igazi "hús-vér" múzeum terve a regény ötletével együtt született meg. A könyv maga is egy múzeum: egy fiktív személy emlékkiállításának kísérőszövege. Logikus, hogy Pamuknak eszébe jutott, hogy a történetekhez múzeumot kellene találni, évekkel ezelőtt vásárolt is hozzá egy romos épületet Cukurcuma negyedben, ami nagyon megtetszett neki (itt találod a térképen). Itt gyűjtögette a kiállítás ma már több mint 1500 tárgyra rúgó kollekcióját. Kemál édesapjának borotvapemzlijét például egy New York-i bolhapiacon szerezte be.

Tavaly még úgy tűnt, az isztambuli 2010 Európai Kulturális Fővárosa-projekt befogadja Pamuk különleges helytörténeti múzeumát, de az író ez év tavaszán felmondta az együttműködést, vállalva, hogy visszafizeti az eddig kapott támogatás összegét (750 ezer török lírát, vagyis 100 millió forintot). Jelenleg egy magánalapítvány kezeli a múzeum ügyeit, az épületet most renoválják. A könyvben az olvasó talál egy belépőjegyet a múzeumba, a magyar fordításban a 648. oldalra lapozva. 

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma, Ulpius, 2010, 661 oldal, 4999 Ft (ford. Tasnádi Edit)