Az Európa kiadó Vámos Miklós-sorozatában a Könyvfesztiválra érkezik az újabb kötet, amely két korábbi, a boltokban már nehezen megtalálható könyvet tartalmaz. A Teniszezz velem! és a Ha én Bródy volnék az alkalomból új, közös előszót (Nekifutás, 2012. december) és utószót (Levezető futás, 2013. január) kapott. A Levezető futás egy részletét és a borítót nálunk láthatjátok először.

Vámos Miklós: Leveztő futás (részlet)

Történt, hogy 2012 márciusában V. M. elfáradt egy hangszerboltba a tizenharmadik kerületben, mert az egyik kisfia zenetanára azt kérte, szerezzen be kottatartót a gyereknek. Az üzletben tíz-tizenöt Fender gitár várt vevőkre. A Fender a legszebb angol szavak közé tartozik. Ez a márka a jazz gitárok közt a Rolls Royce. (A rock gitárok között pedig a Gibson.) Valaha régen, amikor V. M. még gitározott, a Leo Fender amerikai hangmérnök tervezte zeneszerszámokat Magyarországon nem lehetett kapni.

V. M. leült egy zongoraszékre, és amúgy kabátban végigpróbálta valamennyit. Pedig tudta, melyikbe szeretett bele végzetesen. A feketébe. A gitár voltaképp nő. Isteni nő. Istennő. Gondoljunk csak az alakjára. És egy fekete istennő mindannyiunk álma, valljuk be, férfitársak.

Mint sejthető, V. M. megszerezte magának a fekete Fendert. (Egyrészt alliteráció, másrészt: „Az én babám egy fekete nő, a szeme izzó fekete kő” stb.) Ugorjuk át a részleteket, a gyakorlást, a kottaolvasási jártasság leporolását, majd továbbfejlesztését. V. M. megalakította a Vámos Miklós Rock & Blues Bandet. Ez egy fiatal, feltörekvő zenekar, az átlagéletkor ötvenkilenc év. Kéttagú banda, a társ B. T. (Bornai Tibor, a KFT-ből). Ő ugyan profi zenész, de billentyűsként, a gitáron félig-meddig kezdő. Volt – háromnegyed éve. Azóta rendszeresen próbálnak, sőt már föl is lépnek, magyarított Lennon, McCartney, Eric Clapton, Elvis Presley számokkal, meg az új saját szerzeményekkel. Immár a tizedik koncertnél tartanak. (Ezek persze irodalmi estek is.) V. M. úgy érzi, talált magának még egy szenvedélyt (a tenisz mellé), amellyel elszórakozhat, amíg él.

Itt válik hihetetlenné (ha úgy tetszik, transzcendentálissá) ez a história. Mert bármily hihetetlen, amikor V. M. kitalálta, hogy a Teniszezz… és a Bródy… kerüljön ugyanabba a kötetbe, még szó sem volt a Fenderről, a gitározás újrakezdéséről, a koncertekről. Inkább csak formai jegyek alapján gondolt e két szöveg együttes kiadására: mindkettő a fikció és a tényirodalom határmezsgyéjén mozog, s annak idején mindkettő (fekete-fehér) képmelléklettel jelent meg.

Most azonban napnál világosabb: két meghatározó SZENVEDÉLY kapcsolódik itt össze a könyv fedelei között, a harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás segítségével. Amikor ezt B. J.-nek megemlítette, az alábbi választ kapta: Mázlista vagy.

Mit mondhatnék? Hagyom az álszerénységet: igen, MÁZLISTA vagyok. Ha szerencsecsillagom kitart mellettem, nem lehet panaszom. Úgy látszik, ez a gyöngém: KELLENEK A HÚROK. Ütőn. Hangszeren. Érzelmi vonalakon. Fémből vagy műanyagból. Esetleg bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra, mind a teniszütőre sodorták.