Olvashatnak-e 13 éves lányok vámpírregényt? Való-e mamipornó a könyvtárak polcára? Rasszista-e Tintin? Örök kérdés, hogy hol ér véget az irodalom szabadsága. Van olyan regény, ami miatt embereket gyilkoltak meg, van, amelyik bojkottot váltott ki. A politikai korrektség szempontjából egyértelműen problémás művek mellett persze akadnak aránytalánságok is – különösen a gyerekirodalom területén, ahol az éppen aktuális nevelési elveket nem feltétlenül tükrözik a 20. század első felében született klasszikus alkotások.  Válogattunk pár példát az elmúlt hónapokból, és két extrém, emlékezetes esetet is tettünk melléjük.

Szex és erőszak

E. L. James mamipornója – az elnevezés a fő célközönségre, a középkorú nőkre utal –, az Ötven árnyalat-trilógia az év legjobban fogyó könyve, de többen arról is beszélnek, hogy történelmet fog írni, ha így megy tovább az értékesítése. A hét elején jelentette be az amerikai kiadója, hogy megvásárolták a húszmilliomodik kötetet. A sztori egy irodalom szakos egyetemi hallgató, Anastasia Steele és egy fiatal vállalkozó, Christian Grey szenvedélyes viszonyáról szól. A bestseller jelenség lett, Bret Easton Ellis forgatókönyvet írt volna belőle, a szexshopok forgalma élénkült, a Time beválasztotta a szerzőt a világ száz legbefolyásosabb embere közé. Ugyanakkor sok kritika is éri: több amerikai könyvtárban is levették a polcokról, mert pornográfnak találták, például Floridában.

Az Ötven árnyalat-trilógián való megütközések azonban sehol sincsenek ahhoz, amit Bret Easton Ellis kapott az Amerikai psycho megjelenésekor. Az amerikai kiadó egyes munkatársait már a megjelenés (1991) előtt felháborította a könyv erőszakossága, és néhány részletét kiszivárogtatták a sajtónak, ahol aztán megjelentek az első kritikák, hogy Ellis túlzásba esett, és az erőszakos jelenetek túl valóságosra sikerültek. Feminista aktivisták még 1990 decemberében levelet intéztek a Knopf elnökéhez, elítélve azt, hogy a kiadó az anyagi haszonszerzés szándékával vállalkozott az Amerikai psycho kiadására, ami tobzódik az általában a nők ellen elkövetett erőszakban, és a feminista törekvések egyértelmű figyelmen kívül hagyásával vádolták a kiadót és a szerzőt is, a könyvet a nők szenvedésének piacra dobásaként, a nőgyűlölet kapitalista kiaknázásának legújabb megnyilvánulásaként értelmezték. Ennek megfelelően több nőszervezet nem pusztán a regény, hanem a kiadó elleni bojkottra szólította fel tagjait.

Politikailag nem korrekt

Salman Rushdie Sátáni versek című regénye miatt még gyilkoltak is. A könyvet sokan az iszlám hit istenkáromlásának tartják. (Rushdie Mahound-nak nevezte Mohamed prófétát, ami az ördögöt jelenti.) 1989-ben öt ember halt meg Pakisztánban, Indiában pedig hatvanan megsérültek a köveket dobáló tömeg dühétől. Annak ellenére, hogy Rushdie később bocsánatot kért, az iráni szellemi vezető, Khomeini ajatollah hivatalosan is halálra ítélte az indiai-angol írót és egy egymillió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Egyes muszlim írók – mint például a Nobel-díjas Naguib Mahfouz – kiálltak Rushdie mellett és intellektuális terrorizmussal vádolták Khomeinit. A venezuelai hatóságok azzal fenyegetőztek, hogy tizenöt hónapos büntetést szabnak ki bárkire, aki elolvassa a könyvet, vagy rendelkezik egy példányával. A kiadói jogokat birtokló Viking Penguins egy darabig ellenállt a fenyegetéseknek, de saját biztonsága érdekében arra kényszerült, hogy átmenetileg bezárja New York-i irodáját.

Günter Grass márciusban publikálta a Süddeutsche Zeitungban az Izraelt kritizáló és az iráni politikát támogató, Amit el kell mondani című versét. A költeményben elítéli az iráni nukleáris létesítmények elleni izraeli csapással való fenyegetést, mondván, hogy azok az iráni nép elpusztításához vezethetnek. Ezzel Németországban és külföldön is heves tiltakozást váltott ki, és nemkívánatos személy lett Izraelben, és az izraeli belügyminiszter a Nobel-díjat is elvette volna Grasstól, ami azonban azért sem lehetséges, mert azt az irodalmi és nem a politikai munkásságáért kapta.

India egyik nyugati állama azért tiltotta be a Pulitzer-díjas brit szerző, Joseph Lelyveld Gandhiról szóló életrajzi könyvét, mert azt sugallta, az indiai politikus homoszexuális viszonyt folytatott egy német férfival. Indiában az azonos neműek kapcsolata 2009-ig illegális volt, és máig nagyon megbélyegzi a társadalom. A szerző azt állítja, ő egyszer sem írta le a könyvében, hogy Gandhi biszexuális lett volna, a kritikusok értették félre a sorait.

Nem gyereknek való

A felnőtt olvasóknak szóló könyveket érő kifogásokra lehet találni bőven példát a gyerekirodalom területén is. A rasszista jelzőt például megkapták a svéd szerző, Astrid Lindgren Harisnyás Pippiről szóló történetei. Egy német teológus szerint az 1940-es években született művek kolonialista rasszista sztereotípiákat tartalmaznak. Eske Wollrad azért jutott erre a megállapításra, mert a Harisnyás Pippi a Déltengeren című könyvben a fekete gyerekek térdre vetik magukat a fehér gyerekek előtt. Wollrad állítása szerint ezt a részt átugorja akkor, amikor fekete unokaöccsének olvassa a mesét. (A német teológus ugyanakkor azt már nem említi, hogy Pippi a fehér gyerekeket is gúnyolja azok iskolamániája miatt.)

Az év elején lehetett olvasni arról, hogy egy Belgiumban élő kongói állampolgár, Bienvenu Mbutu Mondondo keresetet nyújtott be, mert szerinte az 1930-ban készült második Tintin-történet, a Tintin Kongóban rasszista, a feketéket lusta, buta, engedelmes népségnek ábrázolja. A bíróság szerint azonban a képregényt nem lehet kontextusától függetlenül értékelni, és Hergét biztosan nem vezette semmilyen bántó szándék, a kifogásolt képregény inkább „kedvesen paternalista”.

Malájziában nemrég azért került tiltólistára egy felvilágosító gyerekkönyv, mert véletlenül észrevették és obszcénnak találták. A gyerekszületés előzményeiről, körülményeiről szóló Peter Mayle-könyv, a Where Did I Come From? 1973-ban jelent meg először Nagy-Britanniában, azóta számos újrakiadást, át- és feldolgozást ért meg. A hátsó borítóján a gyereknevelésről szóló könyvek klasszikussá vált szerzője, dr. Benjamin Spock ajánlása olvasható. A könyv sok humorral, Arthur Robins karikaturisztikus illusztrációival kísérve magyarázza el a 4-8 éves korosztálynak, hogy hogyan, miből lesznek a gyerekek. Malajziában a függetlenség 1957-es kikiáltása óta kormányzó muzulmán párt, a Nemzeti Front ifjúsági szárnyának tagjai fedezték fel a Where Did I Come From?-ot egy könyvesboltban, és panaszt is tettek ellene. A belügyekkel foglalkozó minisztérium szerint a könyv olyan elemeket tartalmaz, amelyek „aláássák a társadalmi erkölcsöt és a közérdeket”.

A tündérmesék sincs minden rendben egyesek szerint. Túl rémisztőek, morálisan kifogásolhatóak, ezért a szülők tiltólistára tették őket – derült ki egy friss brit felmérésből. A kétezer szülővel készült felmérés szerint minden ötödik családban leselejtezték a régi klasszikusokat, például a Hófehérke és a hét törpe vagy az Aranyhaj meséket. A megkérdezett szülők harmada mondta azt, hogy a Piroska és a farkas hátborzongató részei megríkatták a gyerekeket. A szülők fele nem hajlandó elmesélni Rumpelstiltskin (a magyar változatban: Pancimanci) történetét az emberrabló téma miatt, az Aranyfürtöcske és a három medvét pedig azért nem, mert az nem ítéli el egyértelműen a lopást. 52%-uk szerint a Hamupipőkének rossz az üzenete, mert az sugallja, hogy a fiatal nők élete csak házimunkából áll.

Vámpírregények

Stephenie Meyer ifjúsági bestsellere, az Alkonyat-sorozat biztos helyet tudhat magáénak az amerikai könyvtárszövetség (ALA) által évről évre összeállított legutáltább könyvek listáján. A vámpírokról és kamaszokról, szerelemről szóló Alkonyat-sorozatot főként szexuális tartalma és a vámpírszerelpők miatt kifogásolják.

Az Agave Kiadónál megjelenő Laurell K. Hamilton vámpírsorozatából kivették a legdurvább részeket a magyar fordítás során. Az első kötetek megjelenése után szembesült azzal a kiadó,  hogy míg Amerikában 16-20 évesek olvasták, Magyarországon a 12 éves lányok körében volt népszerű, és ez komoly problémát jelentett a szövegben található szexuális töltetű részletek miatt. Két szövegrészletet vettek ki a teljes sorozatból: amikor a főszereplő egy halott csecsemő belével dobálózik, és amikor az egyik szereplő anyját csoportoson megerőszakolják. Időközben az Anita Blake-olvasók átlagéletkora viszont növekszik, így most már Magyarországon is az eredeti célközönség olvassa az Anita Blake-könyveket.

Magyarországon a rendszerváltozás óta nem igazán jellemző, hogy egy könyv szélsőséges indulatokat váltson ki. Megkérdeztünk több fővárosi és megyei, községi könyvtárat, hogy mit tapasztalnak, gyakran kérik-e az olvasóik, hogy vegyenek le valamit a polcokról annak kifogásolható tartalma miatt. Valamennyi könyvtártól azt a választ kaptuk, hogy nem találkoztak még ilyen panasszal.

(Kép: Füstölgő könyvhalmok a Kossuth Lajos utcai Horizont (szovjet) könyvesbolt előtt, 1956. október 27.)