Slim Aarons: Capote otthonában, 1958

„Még nem vagyok szent. Alkoholista vagyok. Drogfüggő vagyok. Homoszexuális vagyok. Zseni vagyok” – mondta Truman Capote, az amerikai mély dél egyik legpontosabb és kétségkívül leghíresebb írója, aki már 11 évesen tudta, hogy élete végéig írással akar foglalkozni. 

Capote 1924. szeptember 30-án született a Louisiana állambeli New Orleansban egy 17 éves lány és egy ügynök fiaként. Mivel a szülei négy év után elváltak, a fiút anyja rokonaihoz küldték az alabamai Monroeville-be, ahol életre szóló barátságot kötött a szomszéd lánnyal, a későbbi íróval, a Ne bántsátok a fekete rigót! (1960) szerzőjével, Harper Lee-vel. 1933-ban New Yorkba költözött anyjához, aki akkor egy kubai születésű textilkereskedővel, Joseph Capotével élt. A férfi nevére vette a gyereket, aki így végül Truman Garcia Capote lett. 1935-ben anyja beíratta a New York-i Trinity Schoolba, majd később, hogy férfias nevelést kapjon, a St. Joseph Katonai Akadémiára.  1939-ben, a család Greenwichbe (Connecticut) költözött, Truman beiratkozott a Greenwichi Középiskolába, ahol írásai jelentek meg az iskola irodalmi újságjában, a The Green Witchben. 1942-ben visszaköltöztek New Yorkba, ahol Capote még egy év tanulás után leérettségizett és innentől nem is tanult tovább hivatalos oktatási keretek között.

 Jerry Cooke: Truman Capote, 1947


Író születik 

Miután Capote két évig dolgozott lótifutiként a nagynevű The New Yorkernél, az alabamai rokonokhoz költözött, hogy megírja Nyári átkelés című regényét. A könyv kézirata végül csak 2004-ben bukkant fel és 2005-ben adta ki a Random House. A negyvenes évek közepén több novellája is megjelent az alig húszéves írónak olyan széles körben ismert lapokban, mint a Madmoiselle, a The Atlantic Monthly, a Harper's Bazaar, a Harper's Magazine és a New Yorker. 1948-ban a Shut a Final Door (magyarul: Több dobás nincs) című novellájával elnyerte a neves O'Henry díjat – mindössze 24 éves volt ekkor, ugyanebben az évben jelent meg első (félig önéletrajzi) regénye is, a Más hangok, más szobák, amelyet a Random House kiadó szerkesztőjének felkérésére írt, akinek nagyon tetszett egyik korábbi novellája. A regény sikerében nagy szerepet játszott a borítóra helyezett, Harold Hama által készített fotó – egyesek a jó ízlés elleni támadásnak értelmezték a fiatal Capotét ábrázoló képet. Annyi biztos, hogy a kép mély benyomást tett az akkor húszéves Andy Warholra is: rajongói levelekkel bombázta a fiatal írót, aki inspirálta 1952-ben nyílt első önálló kiállítását (Tizenöt rajz Truman Capote írásai alapján) is.

A Más hangok, más szobák botrányt kavart borítója

Capote sikerszériája az ötvenes években is töretlen volt. 1952-ben a Broadwayen vitték színpadra Fűhárfa című kisregényét (1951) és forgatókönyvíróként is kipróbálta magát: 1953-ban John Huston rendezővel közösen írta az Afrika kincse (Beat the Devil) forgatókönyvét, a film főszerepeit Humphrey Bogart és Gina Lollobrigida játszotta. 1956-ban Capote a Szovjetunióban járt, élményeiről a New Yorker hasábjain és egy könyvben is beszámolt (The Muses Are Heard). Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s, 1958) című kisregényét maga Capote is alkotói pályája fordulópontjaként értékelte, Norman Mailer úgy nyilatkozott a könyv kapcsán a szerzőről, hogy „generációm legtökéletesebb írója”. 1961-ben Blake Edwards rendezésében nagysikerű film készült a műből; a főhősnőt, Holly Golightlyt Audrey Hepburn játszotta, akit Oscarra is jelöltek alakításáért.

Bruce Davidson: Truman Capote a Random House szerkesztőségében,
New York, 1965


A csúcson 

Új regényt 1966-ban jelentetett meg legközelebb, ez volt a Hidegvérrel. A Kansas állambeli Clutter család lemészárolásáról még 1959 novemberében olvasott egy száraz beszámolót a New York Timesban, az eset olyannyira felkeltette az érdeklődését, hogy a helyszínre utazott Harper Lee-vel és információkat gyűjtött. A könyvet még négy éven keresztül írta, mivel a hamarosan elfogott gyilkosok ítélethirdetésére várt. Az írónak zöld útja volt még a két halálra ítélt férfi cellájába is, így többször készített interjút velük. A dokumentumregényt 1965-ben folytatásokban publikálta a New Yorkerben. 1966-ban kiadta a Random House, a könyv szinte azonnal világsiker lett. Truman Capote az egyik legnépszerűbb író lett az Egyesült Államokban és nevét a tengeren túl is megjegyezték, közben jelentős bevételre tett szert a Hidegvérrel jogdíjaiból. Hírességekkel partizott, hírességek keresték a társaságát. Így volt ez az úgynevezett fekete-fehér bálon is, amelyet 1966. november 28-án a New York-i Plaza Hotelben adott a Washington Post kiadójának tiszteletére. Az eseményre mindenkit meghívott, aki akkor számított a New York-i és amerikai high society köreiben. Ott volt Frank Sinatra, Mia Farrow, Leonard Bernstein, Richard Avedon, Oscar de la Renta, Norman Mailer, Walter Matthau és még több százan. De néhány ezren nem voltak ott, ők meg is haragudtak az íróra, aki a sikerben lubickolva végleg az édes élet foglya maradt.

Truman Capote a fekete-fehér bálon, 1966


A sorvadás évei 

A nyíltan homoszexuális Capote barátjával, Jack Dunphy íróval a nyugati partra, Palm Springsbe költözött. A Hidegvérrel után többé nem fejezett be újabb regényt. Elmerült a társasági élet, a fiatal férfiak, az alkohol és a drogok élvezetében. Szenvedélyei persze nyomot hagytak szervezetében és külsején. Több elvonókúrán is megfordult, arcfelvarráson esett át, de életmódját lényegében változatlanul folytatta. 1973-ban egy szaunában ismerkedett meg John O’Shea bankárral, akivel szenvedélyes kapcsolatba keveredett. Ez a féltékenységi jelenetekkel és veszekedésekkel tarkított szerelem uralta a hetvenes éveket. O'Shea később Capote személyi menedzsere lett.

Capote ekkor kezdte írni Meghallgatott imák című befejezetlenül maradt regényét, amelyből néhány részletet még a hetvenes években közölt az Esquire magazinban, ezeknek köszönhetően számos barátját elveszítette. A regényben éppen a felső tízezerből ismert barátait írta meg, akik közül jó néhány magára ismert a folyóiratközlések alapján, és megszakította kapcsolatát az íróval. Andy Warhol továbbra is barátja maradt, sokat buliztak együtt a hetvenes évek végén a Studio 54-ben, a legendás szórakozóhelyen, de Truman egészsége egyre romlott.

A nyolcvanas években kórházból kórházba járt, néhány írást még közölt magazinokban, végül képtelen volt tovább dolgozni. 1984. augusztus 24-én szervezete feladta a harcot a mérgek ellen, májrákban halt meg régi barátnője, Joanne Carson otthonában. Los Angelesben temették el, 1994-ben hamvait Jack Dunphyével együtt New Yorkban szórták szét Long Islanden.

 *

Ezúttal Truman Capote és az édes élet közeli viszonyát bemutató fényképekből válogattunk.

Henri Cartier-Bresson: Truman Capote, New Orleans, Louisiana, 1947

Cecil Beaton: Truman Capote és barátai Marokkóban, 1949

Capote Velencében, 1950

Robert Capa: Truman Capote kutyát ölel, Olaszország, 1953

David "Chim" Seymour: Truman Capote az Afrika kincse forgatásán,
Ravello, Olaszország, 1953

Marilyn Monroe és Truman Capote az El Moroccóban táncol, New York, 1955

Richard Avedon: Truman Capote, 1958

Alfred Eisenstaedt: Truman Capote korcsolyázik, New York, 1959

Capote a barátnőivel beszélget, 1960-as évek

Henri Cartier-Bresson: Truman Capote, 1963

Truman Capote a fekete-fehér bálon, 1966

Elliott Erwitt: Truman Capote vendégeket fogad a fekete-fehér bálon, New York, 1966

Elliott Erwitt: Truman Capote a fekete-fehér bálon, 1966

Truman Capote Milánóban, 1966

Steve Schapiro: Truman Capote hotelszobájában, Humboldt, Kansas, 1967

Slim Aarons: Truman Capote Palm Springsben kerékpározik, 1970

Slim Aarons: Truman Capote és kutyája, Palm Springs, 1970

Arnold Newman: Truman Capote New York-i otthonában, 1977

Debbie Harryval a Studio 54-ben

Liza Minellivel a Studio 54-ben, 1977

Jerry Hall, Andy Warhol, Debbie Harry, Truman Capote és Paloma Picasso

Truman Capote a bárpultnál a Studio 54-ben, 1977

Truman Capote, Gloria Swanson és Kate Harrington a Studio 54-ben, 1977

Lester Persky, Andy Warhol és Truman Capote, New York, 1978

Truman Capote kutyával és macskával

Truman Capote fürdő utrán, 1980 körül