Működhet-e egy nyelvkönyv, amelyik a megboldogult Kretén magazint jelöli ki példaképeként? Szalay Kristóf ötéves kora óta képregényrajongó, gimnazista korában képregényekből tanult meg három nyelvet, húsz éve tanít német nyelvet, jelenleg egy gimnáziumban. Nem elégedett meg a szépen illusztrált nyelvkönyvekkel, úgy érezte, viccekkel eredményesebb lesz, úgyhogy írt egy sajátot.

Több száz javasolt szóból közel harmincezer internetes szavazó részvételével választotta ki a Fővárosi Beszédjavító Intézet és a Színes Városért mozgalom a "legszínesebb magyar szót". A nyertes a szabadság lett, az élmezőnyben végeztek még a gyöngy, a buborék, a záporeső, a pirkad, a kanyar, a pitymallat, a tyúkhúsleves, a pipitér, a csoki.

Tótfalusi István nevével ezerféle kontextusban találkozhattak már az olvasók: például szótárak, monográfiák, (ifjúsági) ismeretterjesztő könyvek, műfordítások, sőt egy gyerekverskötet szerzőjeként. A Móra Könyvkiadó egykori főszerkesztőjének legújabb könyve, a Sertések a Bakonyban az ismeretterjesztés és az irodalom határán mozog. Regény a magyar nyelv történetéről.