Az éppen ma 100 éve született Weöres Sándor egyszerre a legismertebb és legtitokzatosabb alakja a 20. századi magyar irodalomnak. Ő írta meg a magyar irodalom első Hitler-ellenes versét, kétszer került a Nobel-díj közelébe, és egy macska halála miatt a villamossínekre feküdt. Alakját körbelengik azok az anekdoták, amelyeket barátai, ismerősei jegyeztek fel, adtak tovább. Portrénkban ezt a legendákkal átszőtt életutat vázoljuk fel a visszaemlékezések tükrében a szüleit öngyilkossági kísérleteivel figyelmeztető fiú alakjától az állatbolond, nemzetközi hírű költőóriásig.

A nőirodalomról nehéz itthon beszélni: tapogató körmondatokban vagy ordas közhelyekkel. Talán azért körülményes, mert egyrészt nem egy van belőle, hanem sok, másrészt a róla való beszéd nem folyamatos, hanem hektikus, éppen ezért állandóan elölről kezdődik.

A rendszerváltást követően számos fontos cikk, tanulmány, könyv született magyarul, illetve sajtóviták, konferenciák, kutatások zajlottak a nőirodalom értelmezéséhez kapcsolódóan, ennek ellenére a hazai szélesebb és szakmai közönség képzetében kortárs jelenségként, nyugati hatásként él, és ugyanazt az alapkérdést forgatja imamalomszerűen: van-e Magyarországon nőirodalom? Természetesen lényeges kérdés, és önmagában az is eredményként könyvelhető el, hogy egyáltalán (időnként) szóba kerül. Akkor válaszoljuk meg: van. Tegyük azt is hozzá, hivatalosan több mint kétszáz éve.

A nőirodalom legszélesebb értelemben a nők irodalmi tevékenységét jelöli. Ahogy azonban ráközelítünk a fogalomra, egyre tagoltabb a kép.

Szőnyei Tamás öt évig kutatta az irodalmi élet sakkban tartására vonatkozó titkosszolgálati múlt levéltárban őrzött anyagát. Titkos írás című könyve az ügynökakták megnyitásáról szóló törvényjavaslat körüli politikai viták hevében jelent meg. A titkosszolgálati dokumentumok, bár igazságtartalmuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, mégis jellemző képet mutatnak a kádári-aczéli korszakról. A Titkos írás a megzsarolt és a rosszindulattól vezérelt ügynökök, az értelmiségiek és a műveletlen rendőrök, a beteg gyerekükön segítő szülők és a kényelmes életre vágyó törekvők jelentésein, a hálózat működésén keresztül enged bepillantást a közelmúlt (irodalom)történetébe. A korszakról, az ügynökmúlt megismerésének jelentőségéről, a tényfeltáró munkáról a szerzőt, Szőnyei Tamást kérdeztük.