"Sötét az ég, dúl már a vihar,/ Veszélyben van a hon, a magyar,/ Gaz pártütők veszett csordája/ Romlásunk már régen munkálja.// Hóha megállj! nem megy ez tovább,/ A magyar faj tán nem délibáb,/ Vér, nem savó foly még ereibe,/ Fegyvert ragad vitéz kezibe." - írta Szakál Lajos 1848 szeptemberében a Békési toborzó című versében. Talán nem véletlen, hogy költőként nem igazán tartjuk számon az egykori megyei főjegyzőt, aki még emléktábláját is csak annak köszönheti, hogy Petőfi nála töltött néhány órát. Az épület, amelyben Szakál Lajos lakott és ahol 1849 júliusában Petőfi megszállt, az 1870-es átalakítás óta nem létezik, a helyén, a Jókai utca. 4. alatti Ladics-féle házon a fenti emléktábla őrzi Petőfi Gyulán töltött néhány órája - és egy valamikori kis költő - emlékét.

Jonathan Franzen amerikai írót a világirodalmi bulvárból már ismerhette korábban is a magyar olvasó: a Time címlap, az ellopott szemüvege, az amerikai külpolitika és a közösségi oldalak éles bírálata valamennyire előkészítette a magyar megjelenés számára is a terepet. Az Európa Kiadónál most tavasszal jelent meg Bart István fordításában Franzen legfrissebb regénye, az amerikai mítoszt lebontó Szabadság, aminek egyik első lelkes olvasója Barack Obama amerikai elnök volt.

Az 1848-49-es szabadságharcot, előzményeit és utóéletét számos regényíró dolgozta már fel. Legutóbb két deheroizáló könyv jelent meg a kor hőseiről. Szécsi Noémi az emigrációba kényszerült egykori szabadságharcosok széteső közösségét választotta Nyughatatlanok című regényének témájául (itt írtunk róla), Fehér Béla frissen megjelent könyve, a Kossuthkifli pedig a hazafiságról, a frontvonal mögött mindennapi életét élő országról tesz fel kényelmetlen kérdéseket (itt írtunk róla). A mai napig legnépszerűbb feldolgozás azonban kétségkívül Jókai Mórnak a huszadik évforduló tiszteletére írt könyve, A kőszívű ember fiai. A hős Baradlayak kitörölhetetlenül beleégtek a hazafiságot, a nemzeti identitást feldolgozó irodalmi hagyományba, a magyarórákon ma is Baradlay Ödön és Richárd alakján keresztül tanuljuk meg, mit jelent a "cselekvő hűség a hazaért".

A Fehér-regények olvasója már a második oldalon hangosan röhög. Nagyon ritka, hogy az egyszeri olvasó beleszeret egy íróba. Érdekes, hogy bár kevesen ismerik Fehért, ők annyira szeretik, ahogyan csak néhány kitüntetett nevet lehetséges - mint a magyarok közül például Kosztolányit, Tar Sándort vagy épp Örkényt. Igazi ünnep tehát a Kossuthkifli megjelenése az író rajongóinak, annál is inkább, mert Fehér nyolc éve nem jelentkezett friss nagyepikai művel.