1934-ben Ernest Hemingwayhez beállított egy fiatal egyetemista, és a segítségét kérte az írással kapcsolatban. Hemingway egy 16 könyvből álló listát adott neki, amelyen többek között szerepel Bovaryné, a Karamazov testvérek és Dublini emberek is.

My Life in the Bull Ring with Donald Ogden Stewart (Életem az arénában Donald Odgen Stewarttal) címmel Ernest Hemingway egy eddig elveszett szatirikus novellája jelenik meg a Harper's Magazin következő számában és az író összegyűjtött leveleinek második részében.

Ernest Hemingway a Búcsú a fegyverektől című regényéhez negyvenhét különböző befejezést írt meg, ezek közül választotta ki a véglegeset: „But after I had got them out and shut the door and turned off the light it wasn’t any good. It was like saying good-by to a statue. After a while I went out and left the hospital and walked back to the hotel in the rain.” (Örkény István fordításában: „De amikor a nővéreket kitessékeltem, és becsuktam utánuk az ajtót, és eloltottam a villanyt, az nem ért semmit. Mintha egy szobortól akartam volna elbúcsúzni. Egy idő múlva kimentem a szobából, elhagytam a kórházat, és gyalog indultam haza a szállodába, a szakadó esőben.”) Hemingway kiadója, a Scribner ezen a héten jelentette meg a regény új kiadását – mind a negyvenhét alternatív befejezéssel, például azzal, amelyet F. Scott Fitzgerald javasolt. Az utolsó mondatok különféleképpen írják le Henry hadnagy érzéseit, gondolatait Catherine halálával kapcsolatban.