Jól megszokott világba érkezik, aki úgy dönt, hogy belekezd a Dávid Veron-krimik negyedik részébe. Ókanizsa utcái, Dujmovics Lázó, Dávid Szilveszter, Remete Pista, Zsike néni és persze Dávid Veron már régi ismerőseink lehetnek, és az előző rész óta eltelt két év talán arra is elég volt, hogy hiányolni kezdjük ezeket a kedves és jól felépített karaktereket.

Baráth Katalin a Dávid Veron-könyvek harmadik részében, A borostyán hárfában ismét bravúros megoldásokkal, nyakatekert szálakkal és remek megfogalmazásokkal örvendezteti meg az olvasót. A 20. század elején játszódó krimijében mindenre kiterjedő figyelemmel teremti meg a könyv valós idejének hangulatát: elbeszélőmódja, nyelvezete és a regényben szereplő rengeteg információ is ezt a célt szolgálja. A kortárs írónő hibátlanul képezi le a kor szófordulatait és beszédmódját, és ebbe ügyesen szövi bele humoros megjegyzéseit, célozgatásait. Mindeközben elképesztő mennyiségű adatot tár az olvasó elé, kezdve a korabeli Magyarország nagy neveivel, a közeli külföldi eseményeken át a nagy szenzációnak számító kinematográfia vagy akár a kórbonctan sajátosságinak legapróbb részleteiig.