Forrás: 
AFP/Juan Carlos Rojas

2010-ben Mario Vargas Llosa perui írónak ítélték az irodalmi Nobel-díjat - jelentette be csütörtökön egy órakor Peter Englund, a svéd akadémia titkára. Az író a hivatalos indoklás szerint "a hatalmi struktúrák feltérképezéséért és az egyén ellenállásának, lázadásának és kudarcának erőteljes ábrázolásáért" érdemelte ki az irodalmi kitüntetést. Mario Vargas Llosa Latin-Amerika egyik legelismertebb szerzője, generációjának kiemelkedő alkotója, aki rengeteg különféle műfajban kipróbálta magát. Írt krimit, politikai thrillert, erotikus regényt, könnyed komédiát, történelmi nagyregényt. Magyarországon 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként járt. Magyarul legtöbb műve olvasható, ismertebb regényei közé tartozik A város és a kutyák, a Négy óra a Catedralban, a Háború a világ végén, a Mayta története, a Ki ölte meg Palomino Molerót?, a Szeretem a mostohámat, a Don Rigoberto feljegyzései, A kecske ünnepe.

A Nobel-díj idén is meglepetés: Mario Vargas Llosa neve többször felmerült már az esélyesek között, de mivel az utóbbi időben a Nobel-bizottság az ismeretlen szerzőket részesítette előnyben, a perui íróra megint nem számított senki. Sokak szerint az író politikai szerepvállalása (elnökjelölt volt Peruban 1990-ben) miatt sem jöhetett komolyan számításba.

"Egyike azoknak a szerzőknek, akiknek a 60-as, 70-es évekbeli latin-amerikai irodalmi robbanást köszönhetjük" - indokolta most az eredmény kihirdetése után a bizottság döntését Peter Englund. Az író kortársa és egykori jó barátja, egyben a kontinens másik fontos szerzője, Gabriel Garcia Márquez 28 évvel ezelőtt, 1982-ben kapott irodalmi Nobel-díjat.

"Életem legfontosabb eseményének azt tartom, hogy megtanultam olvasni" - mondta egy interjúban Mario Vargas Llosa. "Ötéves voltam. Hamar ráéreztem, hogy tanulni mágikus tevékenység, a könyvek jóvoltából csodás világokban kalandozom, barangolhatok térben és időben is távoli helyeken, átélhetek sohasem tapasztalt helyzeteket."

VARGAS LLOSA VS. MÁRQUEZ
A két latin-amerikai sikeríró kapcsolata igazi rejtély, a nagy irodalmi viszályok egyike. A nagy barátságnak egy hatalmas pofon vetett véget, amit három évtizedes hallgatás követett. Márquezék titkolóznak, azóta sem lehet biztosan tudni, mi volt a vita tárgya. A két írót nemcsak jó barátság, hanem szakmai kapcsolat is összefűzte: Vargas Llosa Márquezről írta könyv hosszúságú doktori disszertációját. Aztán egyszer csak Mexikóvárosban, egy filmbemutatón Vargas Llosa odatrappolt a mit sem sejtő Márquezhez, lekevert neki egy akkorát, hogy a kolumbiai írót napokkal később is fekete monokli ékesítette, majd elment. Ez 1976-ban történt, azóta nem szólnak egymáshoz. Valaki szerint politikai nézeteltérés okozhatta a konfliktust, de valószínűbbnek tűnik a féltékenység: Vargas Llosa házassága éppen romokban hevert, és Márquez segítette át a nehéz időszakon barátja nejét.

Az író 1936-ban egy perui kisvárosban látta meg a napvilágot. Születése előtt pár hónappal szülei különváltak, ő édesanyjával együtt anyai nagyszülei házában nőtt föl. Mikor nagyapját konzulnak nevezték ki, Bolíviába költöztek, az író itt töltötte korai gyermekéveit. Később visszatértek Peruba, a tengerparti Piurában járt általános iskolába. Tizennégy éves volt, amikor a limai katonaiskolába küldték, az itteni tapasztalatok meghatározták írói indulását is: az elismerést és sikert hozó első regényét, A város és a kutyák-at majd ezek az élmények alapján fogja megírni 1963-ban.  A regény - Ottlik Géza Iskola a határon című művéhez hasonlóan - egy, a társadalom világát leképező katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a kamaszfiúkat.

Mario Vargas Llosa végül máshol fejezte be a középiskolát, közben bemutatták egy színpadi darabját. A limai egyetemi évek alatt újságíróként dolgozott, és szépirodalommal próbálkozott, két novelláskötetét ki is adták. Az egyetemi tanulmányokat a spanyolországi Madridban fejezte be. A diploma megszerzése után Párizsba költözött, ahol spanyolt tanított, illetve tudósítóként dolgozott. Ezekben az években született A város és a kutyák, amely kritikai elismerést és díjat is hozott számára. Pár évvel később ezt követte A zöld ház című regénye, amely egy nyilvánosházban játszódik, egy prostituált, Selvatica életét mesélve el. Ezt a regényt is széles körű elismerés fogadta, ezzel Vargas Llosa bebetonozódott a latin-amerikai irodalom legfontosabb szerzői közé.

Forrás: AFP

Vargas Llosa harmadik regénye, a Négy óra a Catedralban 1969-ben jelent meg - az író ekkor még mindig csak 33 éves volt. A könyv egy miniszter fiának nyomozását követi végig, aki azt próbálja kideríteni, mi volt az apja szerepe egy hírhedt perui alvilági figura halálában. Írói karrierje belendülése után különböző amerikai és európai egyetemeken tanított. Majd 1970-ben családjával Barcelonában telepedett le. 1975-ben költözött vissza Peruba, ám a perui mellett a spanyol állampolgárságért is folyamodott. Jelenleg Nagy-Britannia, Spanyolország és Peru között ingázik. 

A fajsúlyosabb politikai és társadalmi regények után a hetvenes években az író könnyedebb témák felé fordult, ekkor írta a rövid és szatirikus Pantaleón és a hölgyvendégek-et (1973-ban jelent meg) és a saját első házasságán alapuló Júlia néni és a tollnok című regényt (1977). Az előbbiből maga Vargas Llosa rendezett filmet, az utóbbi Keanu Reeves és Peter Falk szereplésével került vászonra.   

1981-ben megjelent Háború a világ végén című apokaliptikus történelmi regénye megtörtént eseményre épül, a brazil történelem egy emlékezetes szeletét, a canudosi felkelést dolgozza fel. A 19. század végén egy vallásos csoport fellázad a központi kormányzat ellen, majd egy városban települnek le, és négy évig állják a kormány katonai ostromát. A furcsa felkelés történetét többen is megörökítették, köztük Márai Sándor is, de Vargas Llosa a realisztikus leíráson túl parafrázisokkal és intertextuális utalásokkal teli posztmodern remekművet faragott belőle.

Az 1983-as Mayta története egy 1962-es baloldali felkelést mesél el, a három évvel később megjelent Ki ölte meg Palomino Molerót? című könyv pedig igazi, vérbeli krimi, amelyben egy fiatal fiú titokzatos halála kerül a középpontba.

Forrás: AFP/Jacques Demarthon

1988-ban jelent meg a Szeretem a mostohámat című erotikus kisregény, majd egy évtizeddel később folytatása, a Don Rigoberto feljegyzései. Mindkettő nagyon mulatságos és szexuális leírásokban bővelkedő regény, amely egy tehetős limai üzletember, don Rigoberto bővérű felesége és előző házasságából született kiskamasz fia afférját meséli el. 

A 2000-ben megjelent A kecske ünnepe című regény politikai thriller, amely Rafael Trujillo dominikai diktátor elleni merénylet köré szerveződik. A több szálon futó, bonyolult művet az író egyik remekművének tartják. A 2000-es évek termése még az Édenkert a sarkon túl, amely Flora Tristan és unokája, Paul Gauguin párhuzamos történetét dolgozza fel, valamint A rossz kislány csínytevései, amely egy perui fiú és egy chilei kislány szerelmének kettősségéről szól.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Mario Vargas Llosa összes regénye megjelent magyarul - leszámítva természetesen a legújabbat, az El sueno del celta címűt, ami spanyol nyelven is majd csak novemberben fog napvilágot látni . Utoljára az Utazás a fikció birodalmába című kötete jelent meg, az Európa Könyvkiadó gondozásában. A hosszúra nyúlt tanulmány Juan Carlos Onetti uruguayi író világába kalauzol, a kolléga titkait keresgélve azonban nem csak életművét boncolgatja, hanem kalandos életét is elmeséli, így elemzésekkel megtoldott igazi regényt kapunk.

Korábban: Egy kenyai írót tartanak legesélyebbnek a Nobel-díjra

Herta Müller nyerte az irodalmi Nobel-díjat tavaly

2008-ban J.-M. G. Le Clézio kapta az elismerést

2007-ben Doris Lessingnek ítélték

A 2006-os év Orhan Pamuké volt