Az analóg kultúra emblematikus tárgyai a szemünk láttára kopnak ki a köztudatból. A bakelitlemezre sokan azt hiszik, hogy már nincs is; aki filmre fényképez, az vagy művész, vagy nagyon furcsán néznek rá. Hasonló a helyzet a fanzine-ekkel vagy zine-ekkel is, a párszáz darabos fénymásolt füzetekről nem is tud a többség, a lelkes rajongókat meg nem is érti. Pedig nem bonyolult a magyarázat, ahogy például a könyvek és az e-könyvek összehasonlításánál is mondják, ezekre a tárgyakra is mind igaz, hogy személyesebb kapcsolat alakul ki köztük és a fogyasztó között, meg lehet őket fogni, és jobban is mutatnak mint a sokadik fájl a gépünkön.
