Megjegyzések Békés Márton Könyvünneprontás című elemzéséhez

"Magyarországon semmilyen értelemben nincs válság.
Válságjelenségek... vannak." (Kádár János, 1988-ban)

"Azt mondom én, hogy minden a matekon múlik.
Mennyi az annyi?" (Tony a Blöff című filmben)

Van bajunk elég, nem vitás, és akkor még ez is. A kultúra. Hogy hanyatlik, válságban. Nem veszünk elég könyvet, amit mégis igen, az többnyire silány ponyva vagy olcsó erotika, a könyves közösségi terek (antikváriumok, hagyományos könyvesboltok) felszámolódnak, az internetes vásárlás személytelensége, az e-könyvek testtelensége közelít, fenyeget, miközben a könyvkereskedő nagyvállalatok felfalják a piacot, a kiadók nagyobbik részét felvásárolják, a 60 százalékos kiskereskedelmi árréssel megfojtják a többit. Alapos, részletező elemzésében, a kultúrát féltő indulattal, a meghatározó könyvterjesztő cégekkel szembeni alig leplezett ellenszenvvel ezeket a toposzokat bontja ki Békés Márton történész a Jobbklikk.hu portálon. "Kizárólag a krízis nyelvén lehet és szabad nyilatkozni ma erről a kérdésről", mondja Békés, "minden más hazugság, önbecsapás és a növekvő bajok eltagadása volna".

Itt kell közbeszólni, hogy állj, ne tovább! Nagyon kockázatos ez a fajta gondolkodás, és éppen arra veszélyes, amit védeni próbál. A katasztrofista beszéd totalizálása is, a befogadói horizont változásának hanyatlásként való leírása még inkább. Legriasztóbb a könyves nagyvállalatok démonizálása, az cikk olvasóinak cégfóbiás hangolása. Mert tényleg baj van, de a baj máshol van. A könyveket az olvasókhoz eljuttatni képes rendszerek (könyvterjesztő hálózatok) nyikorognak, akadoznak, és az Isten mentse meg a magyar olvasót attól, hogy ebben a helyzetben még egy stigmát is kapjanak a könyves cégek (mondjuk, a bankokhoz hasonlóan). Öt év meredek zuhanás után a könyvpiac most ismét bővülni látszik, szerényen, de mégiscsak. Nem hiányzik neki újabb csapás, olyan ráadásul, aminek semmi haszna. Ha a vállalatokon elverjük a port, attól bizonyosan nem fognak többen Dosztojevszkijt olvasni. A kultúrkritika csak azon a ponton releváns, ahol progresszív. Ahol megoldásokat kínál, utakat keres. A meglévő szisztémák ekézése önmagában csupán rombolás.