Erős késztetés úgy beszélni az angol Jonathan Wilson könyvéről, hogy közben ekézzük az itthoni fociközvetítések színvonalát, és a szakma megnyilvánulásit is. Tisztelet a kivételnek, de ugye ez mégis a "nem volt meg az átütő erő", a "nem voltak ott fejben", és a "tolódó védelem" terepe, ahol a taktikáról, a rendszerről nem, vagy alig esik szó. De lám, a Futballforradalmak a 2004-es Európa-bajnokság egy meccsének felidézésével kezdődik, amikor is a szerző vitába keveredett egy "neves angol kollégával", aki azt állította, hogy a Sven-Göran Eriksson által vezetett angol csapat svájciak elleni 3-0-ás győzelmében semmilyen szerepe nem volt annak, hogy az előzetesen várt felállás helyett más alakzatban lépett pályára.

Talán sehol máshol nem tudják annyira kudarcként fogadni az ezüstérmeket, mint Magyarországon. Ami máshol elismert siker, az itt tragédia. A magyar sporttörténet legfájóbb ezüstérme pedig egyértelműen az 1954-es vb döntő elvesztése.

Meglehetősen ismeretlen epizódja a magyar történelemnek, hogy a vereség estéjén és az azt követő napokban tüntetések zajlottak Budapest utcáin. Az eseményeknek a korabeli sajtóban nyoma sincs, és azóta sem beszélnek róluk. Focialista forradalom című regényében Benedek Szabolcs ezt a történetet dolgozza fel.