Feltételezem, hogy a legtöbb embernek - hozzám hasonlóan - csak valami homályos, óhatatlanul is az amerikai gengszterfilmek ábrázolásaival színezett, sztereotipikus képe van arról, milyen az élet a börtönökben. Amikor némi voyeurisztikus kíváncsisággal a kezembe vettem Fiáth Titanilla Börtönkönyvét, arra számítottam - részben az első pillantásra komolytalannak tűnő, tarka, puha borító miatt -, hogy izgalmas sztorikon keresztül fogok bepillantást nyerni ebbe a számomra ismeretlen, fenyegetőnek, veszélyesnek tűnő, és épp emiatt tisztes távolból borzongatóan vonzó világba. A pszichológus-kulturális antropológus szerző könyve végül ennél jóval többet kínált.