Az éppen ma 100 éve született Weöres Sándor egyszerre a legismertebb és legtitokzatosabb alakja a 20. századi magyar irodalomnak. Ő írta meg a magyar irodalom első Hitler-ellenes versét, kétszer került a Nobel-díj közelébe, és egy macska halála miatt a villamossínekre feküdt. Alakját körbelengik azok az anekdoták, amelyeket barátai, ismerősei jegyeztek fel, adtak tovább. Portrénkban ezt a legendákkal átszőtt életutat vázoljuk fel a visszaemlékezések tükrében a szüleit öngyilkossági kísérleteivel figyelmeztető fiú alakjától az állatbolond, nemzetközi hírű költőóriásig.

100 éve született Weöres Sándor, az évforduló tiszteletére szervezett centenáriumi évet szerda délután nyitották meg. A Weöres-év kezdetét köszöntötte az életművet gondozó Helikon Kiadó is azzal, hogy lezárta az életműkiadást annak 13. kötetével, amely a kiadatlan írásokat gyűjti össze.

Az Elhagyott versek című kötet (és az életműkiadás) szerkesztője, Steinert Ágota irodalomtörténész még a Magvető szerkesztője volt, amikor megismerte Weöres Sándort. Közeli munkatársak, barátok lettek a Weöres házaspárral, Sándorral nem sokkal halála előtt, 1988 júniusában arról beszélgettek, ki kellene adni a korábban meg nem jelent írásokat. Steinert Ágota vállalásának most tett eleget, 30 ezer oldalnyi kézirat átnézése után - amelyet a nem éppen polgári rend szerint élő házaspár lakásán kellett kiválogatnia a nagy összevisszaságból, majd különraknia a feleség, Károlyi Amy költőnő és a kortársak kézirataitól.