Az elmúlt egy-két évben magyarul is megjelent kortárs nyugati ifjúsági regények egyik központi kérdése, hogy kezelhető-e, kioltható-e az agresszió. Janne Teller Semmi című regényében (itt írtunk róla) az agresszió tünetként jelenik meg: a tanácstalanság, a meg nem értettség hívja elő és mélyíti el. Robert Williamson Luke és Jonjában (itt írtunk róla) az elfojtott érzések robbannak ki. Patrick Ness Chaos Walking trilógiájában a magánélet lehetetlenül el, és a könyvek a kolonizáció összes erőszakos stációját végigjáratják hőseikkel. A nagyon korán, mellrákban elhunyt Siobhan Dowd könyveiben (A londoni óriáskerék rejtélye, Éles és gyors sikoly) tizenéves gyerekek szembesülnek a veszteséggel járó fájdalommal, a közösség, a normák fojtogatásával.