Thomas Pynchon, Philip Roth, Cormac McCarthy és Don DeLillo nagy amerikai négyesfogata mellett Bret Easton Ellis a provokatőr, Paul Auster pedig a monomániás grafomán. Regényeit posztmodernnek vagy posztmodern utáninak tartják, mégis könnyen emészthető, olvasmányos művek. Eddig 15 kötete jelent meg nálunk, a legutolsó Láthatatlan címmel épp pár hete. Annak, aki még sosem olvasott Austert, de érdekli, mit esznek rajta mások, összeszedtük, hol érdemes nekiállni az életműnek.

Hermann Hessét lehet elborzadva félredobni, vagy nagyon szeretni. Kimunkált, precíz és mégis barokkosan tekergő soraiban el lehet mélyedni, és bele is lehet fulladni. Stílusa abszolút megismerhető, mondanivalója sosem könnyed, de nem is akar az lenni. Műveiben a protestáns nevelés hatása és a keleti kultúra szeretete mindig visszaköszön. Hesse írásainak középpontjában az útkereső ember áll, akivel bejáratja a mennyet és poklot, az egység megélésének reményében. A legolvasottabb német író, a hippinemzedék egyik idolja. 1946-ban Nobelt is kapott.

Még sosem olvastál tőle semmit, de most már mindenki róla beszél, és kedvet kaptál? Vagy eddig is akartad, de nem tudtad, hol kezdj hozzá? Egy igazi rajongót kértünk meg, hogy ajánljon nekünk, Mario Vargas Llosa-szüzeknek olyan olvasmányt, ahonnan elindulva megismerhetjük az írót. Mario Vargas Llosával mázlink van - nemcsak Nobel-díjas, de szórakoztató is.