A nőirodalomról nehéz itthon beszélni: tapogató körmondatokban vagy ordas közhelyekkel. Talán azért körülményes, mert egyrészt nem egy van belőle, hanem sok, másrészt a róla való beszéd nem folyamatos, hanem hektikus, éppen ezért állandóan elölről kezdődik.

A rendszerváltást követően számos fontos cikk, tanulmány, könyv született magyarul, illetve sajtóviták, konferenciák, kutatások zajlottak a nőirodalom értelmezéséhez kapcsolódóan, ennek ellenére a hazai szélesebb és szakmai közönség képzetében kortárs jelenségként, nyugati hatásként él, és ugyanazt az alapkérdést forgatja imamalomszerűen: van-e Magyarországon nőirodalom? Természetesen lényeges kérdés, és önmagában az is eredményként könyvelhető el, hogy egyáltalán (időnként) szóba kerül. Akkor válaszoljuk meg: van. Tegyük azt is hozzá, hivatalosan több mint kétszáz éve.

A nőirodalom legszélesebb értelemben a nők irodalmi tevékenységét jelöli. Ahogy azonban ráközelítünk a fogalomra, egyre tagoltabb a kép.