2011 februárjában jelent meg Kemény István Búcsúlevél című verse a Holmi folyóiratban. A versre számos lírai válasz született, a hagyományos versolvasók nagy számban osztották meg a közösségi oldalakon, így a szokásosnál jóval szélesebb közönséghez jutott el. A Kemény-vers sikere újra ráirányította a figyelmet a politikai költészetre: előbb az Élet és Irodalom hasábjain lehetett olvasni Bán Zoltán András és Radnóti Sándor levelezését 2011 novemberében, erre újabb és újabb válaszok érkeztek, a jelenségről való beszélgetésbe, vitába különböző világnézetet képviselő értelmezők csatlakoztak be nem csak a folyóiratok, lapok oldalain, hanem a kérdésnek szentelt eseményeken is. Másfél évvel a Kemény-vers publikálása, bő fél évvel az értelmezői vita elindulása után a mostani Könyvhétre jelenik meg a Magvetőnél egy kortárs közéleti versantológia, az Édes hazám. A kiadó szerkesztőjét, Turi Tímeát és a kötet válogatóját, Bárány Tibort többek között arról kérdeztük, hogy vajon a politikai költészet körüli hájp csak egy újabb fellángolás, vagy ezúttal időtálló lesz-e.