Arany János, Petőfi Sándor és Jókai Mór a kiegyezés óta töretlenül kötelezők a magyar iskolásoknak, a Légy jó minhalálig pedig teljes kudarc egy felmérés szerint. Megnéztünk néhány magyar közoktatásban használt olvasókönyvet, illetve hogy mi változott az elmúlt közel 150 évben. Egy mai általános iskolás olvasmányai között alig találni a 20. század második felében írt művet. 

Nemzeti ódák csomagban

A kiegyezés utáni olvasókönyvek között alapvető különbségeket Klebelsberg 1925-ös reformjáig nem nagyon találni. A kötelező irodalmi olvasmányok nagy része a Jókai-, Gárdonyi-novellák és az Arany-, Petőfi-versek közül kerültek ki. Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra verse már 1876-ban is kötelező olvasmánya volt a negyedik elemi osztályosoknak (legalábbis a Gáspár János tanfelügyelő által szerkesztett olvasókönyvet használóknak), akik – akárcsak a mai negyedikesek – Mátyás királyos és Andersen-meséket is olvastak.

Arany János: Családi kör (5. osztály)

A Családi kört már az 1906-os elemi iskolások olvasókönyveiben is megtaláljuk. Az év egyik forgalomban lévő, az ötödik és hatodik osztályosoknak szóló olvasókönyvét Benedek Elek, Földes Géza és Száva János állította össze, de a Családi kör bekerült a századforduló legtöbb olvasókönyvébe. A Családi kört ma is minden iskolában tanítják az ötödikeseknek, több mint száz éve olvastatják és elemzik közösen az osztályok évről évre.

Arany János: Toldi (6. osztály)

1906-ban az olvasókönyvek leginkább az izgalmas Toldi a farkasokkal részt kérték. A Klebelsberg-reform után megjelent tankönyvek, például az 1926-os Olvasókönyv az elemi népiskolák VI. osztálya számára már a Toldi Miklós viaskodása a farkasokkal és a Toldi Miklós megfogja a szilaj bikát címmel ellátott részeket kérte, a kimaradt epizódokat zanzásított összefoglalókból ismerhették meg a gyerekek. Ma van iskola, ahol részletekben olvastatják a Toldit, van, ahol végig el kell olvasni.

Kölcsey Ferenc: Hymnus
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor: Nemzeti dal (7. osztály)

A századforduló körül kiadott hatodik osztályosoknak szóló olvasókönyvekben Kölcsey himnusza jó eséllyel megtalálható, némelyikben Vörösmarty Szózata, Petőfi Nemzeti dala is szerepel. Ma a hetedikesek általában egy csomagban tanulják himnuszunkat és nemzeti ódáinkat.

"Ész- és szívképző olvasmányok"

Mivel a közoktatás a 19. századra már szekuralizált, állami vagy nemzeti érdekeket képviselt, és azokat kívánta továbbhagyományozni, a kötelezők köre is a nemzeti-ideológiai szövegek közül került ki.

Az egyik 1894-es szöveggyűjtemény pl. ezt a címet adja a legfontosabb műveket tartalmazó blokkjának: Ész- és szívképző olvasmányok. A 19. századi szöveggyűjtemények, olvasókönyvek esetében a legérdekesebbek talán a mottóként, a tartalomjegyzék tematikus tömbjei elé helyezett versek, amelyek tömören és lényegre törően összefoglalják, mit kell éreznie, hogyan kell gondolkoznia egy, az elemi iskola felsőbb évfolyamaiban tanuló diáknak.

1876-ban Gáspár János tanfelügyelő az Élet-szabályt választotta negyedikes olvasókönyve elejére:

A Benedek Elek-féle olvasókönyv Kisfaludy Károly A legszebb gyöngy című (nem túl jó) versét találta a legkifejezőbbnek:

A legszebb gyöngy

Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke;

Melynek remegő tükrében
A szív magát képzeli,
S adóvevő örömében
Fájdalmait öleli.

De a nagy világ zajában
Az csak ritkán láttatik,
A romlott szív birtokában
Soha nem találtatik.

Csak szelíd s jó embereknél
Fakad égi forrása,
Érzékeny s meleg szíveknél
Tenyészik szent áldása.

Mely jó isten adománya
Ez a ritka drága kincs?
Mely szent érzet alkotmánya
Hogy el földön mássa nincs?

Egykor szívem nagy ínségét
Barátomnak beszéltem,
S érettem hullatott könnyét
E szép gyöngynek ítéltem.

A kiegyezés utáni olvasókönyvekben (egészen a negyvenes évek elejéig) biztosan találni az akkori kortársaktól szövegeket, pl. Gárdonyi-novellákat, Gyulai Páltól verseket, esetleg elbeszéléseket, de Eötvös József is gyakori szerzője a szöveggyűjteményeknek. Vörösmarty viszont ritkán szerepel, Jókai novellái, részletei pedig főleg a történelmi szövegek blokkjában tűnnek fel.

Ez lenne a 20. század?

Ma az általános iskolák kiadott házi olvasmányai, vagyis hosszabb terjedelmű kötelezői között alig találni kortárs vagy legalább a 20. század második felében írt művet. Általában az alábbi hármat tanítják az elmúlt száz évből, ebből kettő viszonylag népszerű a gyerekek között, egy viszont a teljes kudarcot jelentheti.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (5. osztály)

Molnár Ferenc 1907-es regényét olvassák legszívesebben a tanulók egy 2005-ös felmérés szerint. A tanárok 80-90 százalékra teszik az osztályon belüli olvasottsági arányokat.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig  (7. osztály)

Szintén a 2005-ös felmérés mutatta ki, hogy nagy valószínűséggel a Légy jó mindhalálig a legkevésbé elolvasott kötelező, a biztos kudarc. Csak A kőszívű ember fiainak olvastatása jelent nagyobb kihívást. Maga Móricz sem tartotta ifjúsági regénynek az 1920-ban megjelent Légy jó mindhaláligot, hiába szól egy iskolás fiúról.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem részletek (8. osztály)

A karcolatok, novellák elemzését, összevetését gyakran tanítják az 1916-os Tanár úr kérem részletein keresztül. Az általános tapasztalat az, hogy a nyolcadikosok szeretik Karinthy visszaemlékező karcolatfüzetét a diákévekről.

Kötelezők előbb voltak, mint irodalomórák

Kötelező olvasmányok azóta vannak, amióta irodalmat tanítanak – gondolnánk, de valójában sokkal régebb óta adnak fel szövegeket otthoni olvasásra a gyerekeknek. Kínában már ötezer évvel ezelőtt is léteztek kötelező olvasmányok, akkor még a szent könyveket és a fontosabb filozófiai írásokat jelölték ki a tanulóknak.

Az európai iskolákban a retorika, grammatika, poétika, stilisztika tárgyakat kötelező olvasmányokra építették, ezek nagy része szépirodalmi mű volt. A 17-19. század során kialakult az irodalom iskolai tantárgy, amely voltaképpen magába olvasztotta a négy elődtárgyat, így kézenfekvő volt, hogy átmentsék a korábbi kötelező olvasmányok rendszerét.

Magyarországon a közoktatás kánonját a 20. század túlnyomó részében is az ideológiai vezéreltség határozta meg. A kötelező olvasmányok kánonjának nyelvi-esztétikai alapon való kiválasztása csak az 1970-es évek második felétől lett meghatározó szempont, tulajdonképpen azóta nem történt jelentős változás a kötelezők (vagyis nem az ajánlott, hanem a minden közoktatásban tanuló gyerek által kötelezően megismert szövegek) rendszerében.

A kötelezőknél vannak, amelyeket a tanár és a diákok közösen olvasnak el az órán (ezek főleg rövidebb elbeszélések, részletek, költemények) és vannak a házi olvasmányok (pl. ötödikben A Pál utcai fiúk, hatodikban az Egri csillagok).