A néhai Sylvia Kristel Emmanuelle szerepében

Tagadhatatlan, hogy A szürke ötven árnyalata (itt írtunk róla)a mostani könyvpiacra nagyon is nagy hatást gyakorolt: olyan erőteljes erotikus hullámot indított újra az irodalomban, amit sokan igyekeznek meglovagolni. Van, aki a receptet egy az egyben átvéve, közismert regényeket gondol újra erotikus felhanggal, de előkerülnek a fiókok mélyéről a valaha volt klasszikusok is. A Partvonal Kiadó “a világ leghíresebb erotikus történetét” ásta elő és adta ki újra.

Az Emmanulle és folytatása egy eredetileg 1959-ben, illetve 1960-ben született regény, korának ötven árnyalata, igazi botránykönyv. Valószínűnek tartom, hogy annak idején ugyanazok az emberek, ugyanolyan motivációkkal olvasták, mint akik most az S/M bestsellert. Unatkoztak, belefáradtak a saját prüdériájukba, szerettek volna megbotránkozni, vagy akár csak belekukucskálni más emberek legintimebb kapcsolataiba.

Egyes országokban már az első kötet sem jelenhetett meg (a könyv szerzői név nélkül, magánkiadásban terjedt 1959-ben, csak 1967-ben jelent meg Emmanuelle Arsan íróneve alatt, hivatalosan), máshol csak a másodikat tiltották be, de az indulatok még az 1974-es filmre is kihatottak, amit sok helyen nem is vetíthettek (a filmbéli Emmanuelle-t alakító Sylvia Kristel nekrológja erre olvasható).

Magyarországon először 1989-ben jelent meg az első kötet (Lecke a férfiakról), a második (Az antiszűz) pedig csak most, 2013-ban.

Mario, a műgyűjtő szexguru

A regényben a tizenkilenc éves, francia Emmanuelle diplomata férje után utazik Bangkokba. Azonban Jean roppant elfoglalt, alig jut ideje Emmanuelle-re. A lány helyette új barátnőivel múlatja az időt, akik lényegesen kevésbé érdekeltek a teniszben vagy az úszásban, mint a különböző szexuális kalandokban. A kis ártatlan Emmanuelle-t rögtön többen is kezelésbe veszik, hogy a beilleszkedés könnyebben menjen. Egyikőjük bemutatja Mariónak, a helyi műgyűjtő szexgurunak, aki mindenről kiokosítja a lányt, majd mikor már egyedül is elég erős lesz, engedi neki, hogy tanítványból maga is tanárrá legyen.

A történet olyan mennyiségben dolgozza fel az erotikus irodalomhoz kötődő kliséket, hogy ezeknek pusztán listába szedése is kitöltené a két könyv terjedelmének negyedét. A fennmaradó négyszáz oldalt pedig jelzők kavalkádja, szinonimák gigantikus serege és különböző szakkifejezések (biológia, teológia) teljes arzenálja tölti ki. A láthatóan átgondolt, kimunkált, mézes-mázos nyelvezet azonban tökéletesen megbosszulja magát: már az első oldalon modorossá és üressé válik. Az irodalmi idézetek, az antik hasonlatok és a biológizáló megnevezések minden csepp (amúgy sem különösebben remélt) komolyságot elüldöznek az általuk lefestett történetekből.

Mi fogja megkülönböztetni az embert a robotoktól?

Azonban látni kell azt is, hogy a regény mögött egy hihetetlenül konzekvens és összefüggő világnézet áll. A cselekmény ennek csupán aláfestéseként szolgál. A különböző szereplők monológjai, melyekkel felvázolják a tökéletes világba vezető utat, tele vannak olyan felvetésekkel, amik még a mai embert is foglalkoztatják, viszont aztán ezek bántóan leegyszerűsödnek és mindig ugyanoda lyukadnak ki. Ha kell, a beszélő cipőskanállal szorítja bele a gondolatait a regény szűkös, zárt világképébe.

Mi fogja megkülönböztetni az embert a robotoktól az egyre inkább elgépiesedő világban (a vágy); mi emelte ki az embert annak idején az állatok sorából (a vágy); min alapszik a vallás (a vágyon); mi haladja meg egyszer a vallást (a vágy); mi ad témát az irodalomnak (a vágy) és így tovább. Végtelen számú okfejtést és tanácsot olvashatunk, amik egyrészt elképesztő bonyolultságuknak köszönhetően, másrészt pedig mert a társadalom a mai napig nem érett megaz igazán erotikus dolgokra, semmilyen nagyobb hatást nem érnek el az olvasóban. Néha egyenesen olyan vad dolgokat feszeget a könyv, amelyeknek valóraváltóját valószínűleg börtönnel jutalmaznák. Nincs hiány közszeméremsértésben, vallásgyalázásban, az emberi méltóság teljes figyelmen kívül hagyásában, vagy a korhatárok semmibevételében. Sok jelenetben pedig az ÁNTSZ rohanhatna be szirénázva leállítani a folyamatokat.

Szexuális utópia

Az Emmanuelle a szexuális forradalom küszöbén az addig megszokott visszafogottság és álszemérem teljes felszámolására tett kísérletet. És természetesen ebben a tekintetben is igyekezett hevesebb lenni a megszokottnál. Felforgatása nem áll meg az azonos nemű emberek kapcsolatainál, a könyv tele van változó korú emberek szexuális kalandjaival. A gyerekek ugyanolyan szexuális életet élnek mint a felnőttek. Egy idő után már Emmanuelle is elveszíti minden kapcsolatát a világgal, minden egyéb erkölcsi érzését a kéjnek vet alá. Összefolynak a jelenetek, követhetetlen, hogy éppen ki és hol van soron Emmanuelle életében. Hogy ez most épp egy templom és egy szerzetes, egy medence és két férfi, vagy egy orgia, bocsánat, a gyönyör fesztiválja, teljesen mindegy.

Amiben azonban első pillantásra úgy tűnhet, hogy újat mutatott a könyv, az az, hogy a cselekmények mozgatórugójává egy nő motivációit és szexuális vágyait teszi meg. Azonban Emmanuelle az újonnan tanult praktikákat mindig inkább valaki más érdekében veti be, mintsem a saját vágyai miatt. Engedi, hogy megszámolhatatlan mennyiségű férfi menjen végig rajta egymás után; eltűri a szexuális erőszak minden formáját; vagy prostituált lesz, hogy Mario ne csalódjon benne; mindent megmutató ruhákat vesz fel az estélyekre, hogy a férje büszkén mutogathassa őt; és gondolkodás nélkül megy bele számára addig elképzelhetetlennek tartott leszbikus kapcsolatokba, hogy nehogy prűdnek tartsa tizenhárom éves barátnője. És aztán persze, utólag remekül igazolja a maga számára, hogy miért is jó, hogy mások bíztatására mindezen végig ment, hiszen igazából ez őt építi, az ő szabad és felvilágosult szelleméhez tesz hozzá.

Az Emmanuelle sajnos inkább idegesítő, mint progresszív, oktató vagy bármi más. A könyv még azzal a szórakoztató felhanggal sem rendelkezik, amivel a a könyvet néha túl is szárnyaló filmes feldolgozás fogyaszthatóvá teszi magát. Ez az erotikus utópia bonyolult, elrugaszkodott és nem mutat sehová. Egy olyan képzelt világba kíván elkalauzolni minket, ahová nem sokan akarnak belépni. Ahol nem a szabad választás lehetőségét kínálják fel, hanem az összes szabály áthágására köteleznek minket.

Persze, Emmanuelle-nél ez a módszer remekül működött, nála szerelmesebb és teljesebb embert ritkán látni.

Emmanuelle Arsan: Emmanuelle 1-2, Partvonal, 2013, 280/352 oldal, 2999/2999 Ft.