Závada Pál író és Korniss Péter fotográfus Egy sor cigány – Huszonnégy mai magyar című könyvében 24 olyan magyar embert mutat be 150 oldalnyi szövegben és 24 majdnem egészalakos portrén, aki nyíltan vállalja cigány gyökereit. Minden emberről három és fél oldalnyi szöveg szól, ezt a családi archívumból hozott fekete-fehér fotók egészítik ki. Nem szociológiai feltáró munka eredményei ezek, sokkal inkább újságírói stílusban megfogalmazott életútinterjúk.

A szövegeknek hasonló a dramaturgiája: pár sor összefoglalás az elején, majd az ábrázolt személy életútja; felvillan az interjúalany családi háttere, múltja, jelene, munkája, családi állapota illetve a saját és a cigányság aktuális helyzetéről alkotott véleménye. 

A bevezető, egyoldalas képeken nyílt tekintetű emberek láthatók, a portrék végén nem ritka a rövid társadalomkritika, a megkülönböztetés egyedi esetei, a rasszizmustól való félelem: Nagy János, Bogádmindszent polgármestere például ezt mondja: „Országosan ugyanaz történik, mint a fajüldözés kezdetén – azt kell mondjam, szörnyű. Hogy én magánemberként féljek Pécsett sétálni este a kislányommal a belvárosban vagy bárhol, mert megtámadhatnak.” Míg Sohonyai Péter munkakereséséről így ír Závada: „Nem vették föl – és ő rájött, hogy a bőrszíne miatt, noha először nem akarta elhinni, hogy ilyen létezhet. Ezért ’brahiból’ elküldte ugyanoda a barátait is – őket fölvették volna, pedig nem is volt szakirányú végzettségük”. 

A legfiatalabb megszólaló 1986-ban született, a legidősebb 1933-ban; ismert és kevésbé ismert emberek, nők és férfiak, vidékiek és budapestiek vegyesen. Vannak köztük, akiknek az élete kifejezetten a cigányság köré épült föl: a filmkészítő szociológus a romák el nem mondott történeteiből készít filmet, a Waldorf-tanár roma gyerekeknek csinál iskolát, a ruhatervező hagyományos roma viseletet aktualizál, a biológus arra keresi a választ, hogy a honi roma populáció várható élettartama miért alacsonyabb 10-15 évvel, mint a nem romáké. De van köztük főhadnagy vagy a kőműves kisvállalkozó, aminek semmi köze a roma identitáshoz. 

Van, akinek az élete gyerekkorától sikeres volt (mert mondjuk már korán látszott, hogy zenei őstehetség és a családja is eleve erre predesztinálta), van, akinek életéből családregényt lehetne írni, van, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át. Közös bennük, hogy a fotográfus és az író által kimerevített pillanatban fel tudnak mutatni valamit, ami úgymond példaértékű – legyen az illető zenekarszállító, biológus vagy rendőr zászlós.

Ez tűnik a gyűjtés egyik céljának: példamutatás azoknak a cigányoknak, akik remélhetőleg majd kézbe veszik a könyvet. Másfelől pedig egy példatár nemcigányoknak, hogy íme, mi mindent el lehet érni az előítéletekkel telített Magyarországon, ha az ember törekvő.

Elfogult jóindulat hatja át az írásokat és elfogult lelkesedésükben a szerzők nem győzik elégszer, már-már túlhangsúlyozni, hogy a szóban forgó ember törekvő / tehetséges / kitartó / elszánt. Az olvasóknak láthatatlan élethelyzeteket, egyéni történeteket mutatnak meg – ki tudja például, hogy cigánytelep és cigánytelep között lehet akkora különbség, mint a Rózsadomb és Csepel között, vagy hogy a legidősebb generációban a mai napig előfordul az írástudatlanság?

Amerikai előkép

Závada Pál több helyen elmondta, hogy egy amerikai példa, a The Black List című könyv lebegett a szemük előtt, melynek első része 2008-ban jelent meg és ezt követte még két kötet. A könyv 25 ismert afroamerikai embert mutat be, akiknek a háttere, munkája, végzettsége eltérő, köztük a sport, a politika és az üzleti világ nagy alakjai – például Colin Powell, Serena Williams vagy Slash. A portrékat ismert fotográfus, a szövegeket díjakkal kitüntetett újságíró jegyzi.

Nem tudom, az amerikai előképben milyen részletességgel vázolták fel az egyes sorsokat, a magyar kiadás egy-egy fejezetét elolvasva az ember olykor hiányérzettel lapoz tovább. Kétséges, hogy egy-egy műtermi kép és a fejenként három és fél oldalnyi szöveg elég-e arra, hogy plasztikus képet kapjon az olvasó a példaként állított romák életéről. Pedig Závada egy interjúban elmondta, háromnegyed évig dolgoztak a könyvön, nyersanyag tehát volt bőven, amit – feltehetően szerkesztői okokból - erős kézzel kellett sűríteniük. 

S hogy honnan a provokatív cím? Závada „korunk talán legiszonyatosabb magyar rigmusából”, a „népünk ajkáról” vette: „Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz.” „Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat” - nyilatkozta Závada a könyvről adott egyik interjúban.

Egy sor cigány - Huszonnégy mai magyar
Korniss Péter - Závada Pál
Corvina Kiadó
3990 Forint