Sok embernek már akkor elmegy a kedve a Trónok harcától, amikor meghallja, hogy királynők, sárkányok, várak és lovagok szerepelnek benne, mondván, hogy kiütést kap a középkori fantasyktől. Valóban, George R.R. Martin sorozata sokat merített a Rózsák háborújából, a lovagok korából és Tolkien világából, a Guardian cikke szerint mégis egy olyan hagyományhoz kapcsolódik, ami arra enged következtetni, hogy A tűz és jég dala nem a múltban, hanem a jövőben játszódik.
A többé-kevésbé Tolkien által megteremtett high fantasy műfaja az 1960-as években vált népszerűvé Nagy-Britanniában a Gyűrűk Ura megjelenése után. Középföldének rengeteg kapcsolata volt a mi világunkkal, mégis inkább arra lehet következtetni, hogy a regények helyszíne és ideje nem a múltban, de nem is a jövőben, hanem sokkal inkább egy párhuzamos világban keresendő. A Tolkient követő szerzők közül nem mindenki igyekezett térben és időben elhelyezni képzeletbeli világát, mégis egyes szerzők műveinek köszönhetően külön iskolák alakultak a kérdés megközelítésére.
A fantasykben leggyakrabban előforduló helyszínek közé tartozik az ókori világ; egy a miénkkel párhuzamosan létező Föld; történelem előtti idők; vagy a középkor; ugyanakkor vannak igazán különleges megoldások is, amikor például azt sem lehet eldönteni, hogy a cselekmény nem kizárólag a főhős fejében játszódik-e.
A termékeny sci-fi szerző, Jack Vance volt az első, aki ahelyett, hogy azzal bajlódott volna, hol tudja elhelyezni műveit a már ismert időben és térben, azt javasolta, hogy fogadjuk el a képzeletbeli világok jövőbeli elhelyezkedésének lehetőségét. H.G. Wells Az időgép című műve inspirálta arra, hogy műveit a távoli jövőbe helyezze, egy olyan korba, amikor a kontinensek alakja már megváltozott, elbukott a technológia, az emberek és állatok evolúciója viszont folytatódott, fizikai és szellemi képességeik pedig elválaszthatatlanná váltak a mágiától.
Szintén erre a módszerre példa az egyébként Vance munkásságra is támaszkodó Dungeons and Dragons asztali szerepjáték is, amelynek maga George R.R. Martin is nagy rajongója.
Ezeket az előzményeket figyelembe véve tehát jogosnak tűnik a felvetés, hogy A tűz és jég dalának valósága túlmutat egy egyszerű középkori világképnél. A könyvek világának az HBO sorozatban egyre részletesebbé váló térképes megjelenítése valóban a kontinensek megváltozására utal, a sárkányokat sokan a gyíkfélék evolúciós változásának tekintik, a technika kudarcát követően pedig az emberek már ismert fegyverekhez nyúlnak vissza a csatáik megvívásához. Így például a második rész egyik legdurvább harcjelenetében felbukkanó "wildfire" is sokban hasonlít a napalmra.
Az ilyesfajta spekulációk igazságtartalmát persze majdnem lehetetlen eldönteni, hiszen a műfaj sajátosságainak köszönhetően sosem lehetünk biztosak semmiben. Maga George R.R. Martin egyszer úgy reagált egy rajongói felvetésre, melyben az évszakok különös alakulását egy sajátos csillagrendszernek tulajdonították, hogy szép próbálkozás, de rossz irányból közelítik meg a kérdést. Hozzátette, hogy ha valaha is megindokolná ezt a jelenséget, az akkor is csak fikciós magyarázat adna, sosem tudományosat.
via: Guardian
