A képregényhősök személyiségéről valószínűleg sosem fogunk pontos és minden kétséget felszámoló képet kapni, viszont pont ezért bármikor találhatunk egy új jellemvonást vagy nézőpontot, amiből újfajta identitást építhetünk nekik. Vagy amivel cáfolhatunk.

Chris Yogers a The Atlanticen megjelent cikkében az utóbbi lehetőséget választotta. Ne nevezzétek fasisztának a szuperhősöket című cikkében azokra a politikai támadásokra igyekezett megsemmisítő csapást mérni, amelyek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy Batman és Supermen kifejezetten diktátorok ellen küzdenek és sosem élnek vissza szuperhatalmukkal.

Az apropót elsősorban Richard Cooper a Salonon megjelent cikke szolgáltatta, melynek nemes egyszerűséggel a A szuperhősök csapata egy rakás fasiszta címet adta. Ebben Cooper legproblémásabb pontként a szuperhősök erejét említi: szerinte a gyors mozgás és az emberfeletti erő a fasiszta eszmék emberképét tükrözi. Yogers elismeri, hogy ez egy bevett értelmezés, mégsem tartja helyesnek.

Szerinte a fasizmus vádját eleve megdönti az, hogy a képregények klasszikus hősei mindig azért fáradoznak, hogy mások biztonságát garantálják. Ha legyőzik is a rosszat, a hatalomból sosem követelnek maguknak. Szupererejüket is általában álca alá rejtik, és megpróbálnak mindennapi életet élni. Bár a képregényeknek van kapcsolódása és mondanivalója a mi világunkról, de fontos látni, hogy egy idealizált elképzelésre épülnek, miszerint ha a jóember szuperképességeket fedez fel magán, ezeket a képességeket a jó ügy szolgálatába állítja.

Yogers a fasizmus és a szuperhősök kapcsolatának jogosságát csakis a műfajt felforgató átdolgozások kapcsán ismeri el. Amikor az alkotók kifejezetten a szupererővel bíró személyek veszélyes kettősségére kívánják felhívni a figyelmet, ahogy például a Frank Miller-féle A Sötét Lovag visszatérjének és újragondolt Supermenjének, vagy a Watchmennek a példája mutatja. De ők nem azok az önmegtartóztató, szerethető hősök, akikért Amerika odavan, hanem az ő kiforgatásaik.

Cooper gondolatmenetét az ideális hős képével zárja: egy olyan hősre vágyik, aki nem emberfeletti erejével menti meg a napot, és aki nem újratermeli a status quót, hanem megkérdőjelezi.

Yogers ezt már nem is érti: "Mégis miféle status quót termelnek újra a szuperhősök? Hiszen ők pont azért küzdenek, mert az élethez, a szabasághoz és  boldogsághoz mindenkinek egyenlő joga kell hogy legyen! Akik itt igazán fasiszták, azok a gonosztevők, akik ezt vitatják. "

Egy másik aspektust, a szuperhősök zsidó identitását egy korábbi cikkünkben elemeztük, ami ide kattintva olvasható.

via: The Atlantic, Salon.com