Nyalókázó birodalmiak, jótékonysági lövöldözés, Mussolini képregényrajongó gyermekei, kitűzők. Ki a legmenőbb ellenfele a hősnek? A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon jártunk.

Délelőtt 10 óra körül az első belépők ajándékcsomagot kaptak, úgyhogy már rögtön az előtérben megkezdődött a cserélgetés. A standoknál ekkor még kevesen voltak, de fél óra után már alig lehetett elférni. Az amerikai latexruhás szuperhősös képregények mellett – Superman, Batman, Pókember, Rozsomák – a Metropol végéről ismerős Kázmér és Huba, az eredeti Asterix, az új magyar nyelvű kötettel folytatódó, AMC-s sorozatként is népszerű The Walking Dead, valamint a második világháború ihlette Maus, Neil Gaiman, illetve Stephen King kultikus Setét torony-regényeinek rajzolt változatait is megtaláltuk a standoknál.

A nagyok mellett rengeteg magyar alkotó volt jelen köteteivel, mindenféle stílusban. A Rejtő-regények Unicum-reklámokról ismerős karaktereitől Pilcz Roland Kalyber Joe-ján át, olyan komor, filozófikusabb hangvételű művekig, mint Lakatos István Lencsilánya vagy Lénárd László, most debütált Semmijéig terjedt a paletta. A szerzők dedikáltak és beszélgettek az érdeklődőkkel.

Én is többel beszéltem. Van, aki már gyerekkora óta rajzol, mások csak később kezdték. Saját művekből nem igazán lehet megélni, így sokaknak más munkája is van az alkotás mellett, amit viszont nem lennének hajlandóak feladni semmi pénzért. A kötetek ára a párszáztól a körülbelül tízezer forintos árig terjedt úgy, hogy a legtöbbre kedvezmény van a bolti árhoz képest. De láttam egy faliképet 19 ezer forintért is. Megkérdeztem néhány embert, hogy összesen mennyit költenek egy ilyen rendezvényen: a többség tíz- és húszezer forint között vásárol, főleg képregényeket.

De a képes kötetek mellett minden olyan videójátékos, filmes termék kint volt – könyvek, ruhák, játékok, figurák, poszterek –, ami a geek szubkultúrát érdekelheti. Egy kisfiú és az apukája türelmetlenül bontották ki mellettem az új Pókember figurájukat, miközben arról beszélgettek, ki a legmenőbb ellenfele a hősnek. Később pár lány rakta fel a frissen szerzett Trónok harcá-s “Tyrion for president” kitűzőit. Egyébként ez utóbbiból is létezik rajzolt kötet, ami ráadásul nem is a már ismert könyves/sorozatos történet feldolgozása, hanem egyfajta előzménytörténet azok cselekményéhez.

Igaz, hogy a tömegben időről időre felvillant egy fénykard, vagy meghallottam Vader nagyúr nehézkes légzését a hátam mögül – az 501-es légió magyar helyőrsége is résztvevője volt a programnak –, mégis kevés volt a jelmezbe öltözött ember. A tizen-huszonéves fiúkon és lányokon kívül kisgyermekes családok, illetve az ötven feletti generáció is megjelent a rendezvényen, ami inkább a klasszikus könyvfesztiválra hasonlított, semmint az E3-szerű conokra, ahol félmeztelen lányok, szuperhősök és -bűnözők, vagy haragos klingonok fényképezkednek minden sarkon.

Amíg a szellősebb emeleten kiállításokat lehetett végignézni, vagy éppen a hírhedten rosszul célzó rohamosztagosokra lehetett lövöldözni jótékonysági célból, addig a színpadon folyamatosan zajlott a műsor. Filmvetítés, képregényrajzoló párbaj, vagy épp előadások voltak, a Robert Downey Jr. miatt hihetetlenül népszerű, most ötven éves Vasemberről, a kelet-európai, illetve az olasz képregényről. Kiderült, hogy Mussolini 1938-ban betiltotta az összes külföldi képregényt, csak Mickey Mouse (olasz nevén Topolino) húzta ki 1942-ig, a Duce gyerekei ugyanis rajongtak a rajzolt egérért. De volt akkoriban fasiszta Superman-utánzat is.

A fesztiválon osztották ki a 2013-as Alfabéta-díjakat is: Kép-regény kategóriában (önállóan megjelent képregény) a nyertes Hegedűs Márton a Slusszkulcs Klánnal, míg kép-novella kategóriában (sajtóban, antológiában megjelent vagy online publikált képregény) Csordás Dániel képregényblogja lett a győztes.

Szöveg és képek: Boros András