Jonathan Franzenről két dolgot biztosan elmondhatunk. Az egyik, hogy vastag, nagy könyveket ír, a másik, hogy az a típusú író, aki folyamatosan ugyanazt a regényt írja. Az író eredetileg 1992-ben, magyar fordításban tavaly év végén megjelent Erős rengés című regényében ugyanúgy több szálon folyik a történet, mint a későbbi nagy sikerekben, a Javításokban és a Szabadságban, és sok későbbi téma, motívum is megjelenik benne. Hogy helyezzünk el könyvet az életműben, ha visszafelé olvasunk?

A diszfunkcionális család egyértelműen a Franzen-regények fundamentuma, ahogy a társadalomkritika és a fogyasztói kultúra bírálata is, de az Erős rengésben már ott van a jelenkori és az Egyesült Államok felépítéséhez szükséges múltbéli környezetszennyezés vagy a punkkorszak iránt érzett nosztalgia, és a bevándorló generációk, sőt még a háziállatok sorsa is. Ezek a témák persze máshogy és más mértékben jelennek meg a Szabadságban (az Erős rengésben például egy rajongó gondolataiba bújva olvashatunk a punkról, a Szabadságban viszont egy kiöregedett rocksztár szemével látjuk a korszakot), ahogy az egyetemi élet bemutatása is sokkal hangsúlyosabb a Javításokban, mint az Erős rengésben.

A Bostonban, Boston környékén, illetve a New England-i régióban játszódó Erős rengés egy, a keleti partvidéket támadó földrengéssorozat történetét meséli el, egy olyan természeti katasztrófáét, ami összefügg a tökéletlen Holland család ügyes-bajos dolgaival.

Melanie mostohaanyjától 22 millió dollárnyi részvényt örököl egy olyan vállalatban, amely többek között a fürdőruhákhoz gyártott anyagból gazdagodott meg, de a hadsereg megrendeléseivel is rendszeresen szakítanak, és tevékenységükkel óriási kárt okoznak a természetben. (A nagy, gonosz kapitalista cég is visszatérő intézmény Franzennél.)

Melanie két gyereke közül a lánya, a karrierista Eileen mindent megtesz, hogy minél többet kapjon a vagyonból, Louis fiát viszont látszólag nem érdekli a lehetőség, inkább az bosszantja, hogy a testvére mindig kap, ő viszont korán megtanulta, hogy neki még kérnie is tilos.

A testvérek rivalizálása és szüleikhez fűződő kapcsolatuk mellett a családtagok magánéletének történetei is kibontakoznak, közben pedig folyamatos földrengések érik a környéket (az emberi kapcsolatok pusztulásának, illetve a szexjelenetek esetében az öröm metaforájaként is működnek a tektonikus mozgások), amelyeket feltehetőleg az a vállalat is okoz, amelynek részvényei Melanie birtokában vannak immár, és amelyet saját apja segített felépíteni.

A regény legkomplexebb szereplője Louis, a nagyon okos fiú, aki felnőve mégse nagyon tud magával mit kezdeni. Ha van valami ebben a sok szálon futó történetben, amit nevezhetünk központnak, akkor az az ő kapcsolata Reneével, a nála néhány évvel idősebb szeizmológussal, aki voltaképpen felkutatja a Sweeting-Aldren (ez a vegyi anyagokkal dolgozó cég neve) rémes tetteit, aki folyamatosan önértékelési zavarokkal küszködik, és akin keresztül megjelenik az Erős rengés sokadik nagy témája is, azaz az abortusz.

Ez utóbbihoz persze van néhány szava egy abortuszellenes keresztény szektának is, de a téma a korfestés miatt is nélkülözhetetlen, hiszen a kilencvenes évek elejének Amerikájában járunk, amikor az abortusz ügye a társadalmi párbeszéd kiemelten fontos területének számított. A korszak máshogy is megmutatkozik: vannak még lemezek és kazetták, viszont már tarol a korai számítástechnika, amit érezhetően már akkor sem szívelt Franzen, aki mára az internet gyűlöletét saját brandje részevé tette.

Magyar fordításban fordított sorrendben ismerhetjük meg Franzen regényeit. Először jött eddigi csúcsműve, a Szabadság (eredetileg 2010-ben jelent meg), aztán a Javítások, amire már mindenki felfigyelt Amerikában (2001), most pedig itt az Erős rengés, ami az író második regénye. Visszafele olvasva életművét az a benyomásom, hogy Franzen folyamatosan fejlődő író. A Javítások esetében csak annyit tudok hirtelen mondani, hogy mennyire bosszantott a Litvániában játszódó rész, és mennyire örültem, hogy az ilyen szükségtelen epizódok eltűntek aztán a Szabadságból.

Az Erős rengés az első Franzen-regény, amely lehetett volna rövidebb is, ez főleg egy-két leírásnál tűnik fel, illetve olyankor, amikor Franzen nem a szereplők gondolatain keresztül szólal meg, hanem sokkal egyértelműbben beszél az olvasóhoz. Ez utóbbi amúgy nem tűnt fel a későbbi regényeiben, az viszont igen, hogy sokkal láthatatlanabbá képezte magát az idők folyamán.

Az Erős rengés szereplői között van egy-két kevésbé kidolgozott figura, aki inkább dramaturgiai szükségből, és nem a történet szerves részeként jelenik meg, de a karakterekről általában elmondható, hogy nem túl szerethetőek (ez nem újdonság) és mérsékeltebben izgalmasak, mint a Javítások vagy a Szabadság hősei.

Az Erős rengés mégis érdekes, témaválasztása vonzó, és ott van benne az a szinte újságírói, de mégis szépirodalmi stílus és nyelv, ami egyedivé teszi Franzent, és amit tökélyre fejlesztett a következő évtizedekben. 33 éves korában megjelent regényével talán túl sokat vállalt, a párhuzamos történések összefésülésébe kicsit bele is gabalyodott, de az ambíció magával ragadhatja az olvasót, főleg, ha tudja, hova jutott a továbbiakban az író.