Fábián Janka romantikus történelmi lektűrjeivel lett a nyár egyik sikerszerzője. Beszélgetésünk alatt kiderült, a gazdasági válság miatt kezdett írni, és minden embert szépnek lát. A másik Boleyn-lány lebegett a szeme előtt, Thomas Mann viszont túl unalmas neki. Következő regényében 1956-ról és a rendszerváltásról is ír.

Pár éve magánkiadásban kellett megjelentetni az Emma-trilógiát, mert egyik kiadó sem érdeklődött iránta. Most viszont, hogy az Ulpius-ház újra kiadta, bestseller  lett belőle. Szerinted pár éve miért nem ütött ekkorát a sztorid?

- Szerintem a kiadók el sem olvasták a kéziratot. Manapság főleg ismert emberek könyveit adják ki, akiknek már a nevével el lehet adni a könyvet. Ha egy ismeretlen beküld egy kéziratot, azzal sokszor nem foglalkoznak. De én hittem benne, a családom is biztatott, így több hónapig próbálkoztam a kiadóknál.

Milyen kiadóknak küldted el? A Magvetőnek, az Európának?

- Nem volt olyan ambícióm, hogy a Magvető adja ki, mert tudom, hogy ez nem az az irodalmi magasság. Az ember tudja, hol a helye. Olyan kiadókat szúrtam ki, amelyek szórakoztató romantikus könyveket adnak ki.

Hány példányban jelent meg magánkiadásban?

- Az Emma szerelme talán ezer körül fogyhatott. De nem volt teljesen magánkiadás. Rájöttünk, hogy a terjesztők és a könyvesboltok csak kiadókkal állnak szóba, és rendezvényeken sem lehet standot foglalni magánemberként, ezért szükség volt kiadói háttérre. Találtunk egy kis kiadót, de a költségeket mi álltuk az utolsó fillérig. A legújabb kéziratommal, Az angyalos házzal újra megkerestem a kiadókat, mert hiába csordogáltak vissza pénzek az előző könyveimből, még egyet nem tudtunk volna kiadni. Küldtem a kiadónak linkeket is, hogy lássák, már valamennyire közszájon forognak a könyveim.

Mennyire volt tudatos döntés a részedről, hogy kifejezetten szórakoztató regényt írsz? Mondtad magadban, hogy fene vigye Rakovszky Zsuzsát , Závada Pált, te történelmi lektűrt fogsz írni, mert ilyen nincs még a palettán?

- Nagyon szeretem a hasonló stílusú angolszász könyveket, Philippa Gregory, Edward Rutherfurd regényeit, amelyek mögött áll ugyan némi kutatómunka, de elsősorban szórakoztató irodalom. Úgy vettem észre, hogy ez hiánycikk nálunk. Szerintem ennek is van a helye a nap alatt a celebekről szóló könyvek, az egzotikus tájakról szóló pink női regények mellett. Meg nem tudom, hogy lenne-e tehetségem a magasröptű irodalomhoz. Talán majd később. Bár szerintem suszter maradjon a kaptafájánál.

A magyar irodalomból van olyan könyv, ami a szemed előtt lebegett írás közben?

- Mindig szerettem a családregényeket. Az „Emmát” nem akarom nagyképűen családregénynek nevezni, mert tudom, hogy nem ér fel Zilahy Lajoshoz vagy azokhoz, akik valóban családregényt írtak. Őt például olvastam, és nagyon tetszett, ahogy több generáción keresztül követi egy család sorsát. Ennek világszerte is volt régebben hagyománya, például ott a Forsythe-saga vagy a Buddenbrook-ház. De ezek legtöbbször hosszúak és unalmasak.

Tutsek Anna Cilike-regényeit olvastad? Nekem az volt egy kicsit hasonló, mint az Emma szerelme.

- Mondták már páran, hogy hasonlít, de őt nem olvastam.

Kedves békebeli magyar lányregények.

- Nem tiltakozom a lányregény címke ellen, én tényleg szórakoztató irodalmat próbáltam írni. Aki mást keres benne, az csalódik, de az nem az én hibám. Minden fórumon elmondom, hogy ez nem „úgy” családregény. Ne keverjük össze az almát a körtével.

Hogyan jött az életedbe a regényírás?

- Évek óta formálódott a történet a fejemben, de nem volt merszem sem, önbizalmam sem hozzá, hogy leüljek megírni. De beütött a pénzügyi krach, és az összes cég, ahol addig nyelvet tanítottam, bemondta az unalmast. Egyszer csak arra ébredtem, hogy nincsen munkám. Ezután már nem volt kifogás, hogy miért nincs időm. Egy évvel előtte halt meg a nagymamám. Kicsit úgy érzem, neki is tartoztam ezzel, mert a történetmesélési hajlamot tőle örököltem. Egyszerű, vallásos falusi néni volt, aki bibliai történeteket mesélt, a szentek életét. Úgy hallgattuk, mint mások a Hófehérkét.

Melyik könyvedet tartod a legsikerültebbnek? Melyik áll a legközelebb hozzád?

- Mindegyik más miatt áll közel hozzám. Az Emma szerelmé-t azért szeretem, mert az volt az első. De mióta megírtam, nem bírtam többször elolvasni.

Miért?

- Sokat kivett belőlem lelkileg. A többit már tudom külső szemmel nézni, de az elsőt nem. Az Emma fiai-t azért szeretem, mert annak a története jól sikerült. Ez az édesanyám kedvence is. A történelmi korszak szerencsés abból a szempontból, hogy izgalmasan lehetett szőni a szálakat. A harmadikkal rengeteget dolgoztam. 1956-ról rengeteg forrást találtam, de annyi ellentmondás szerepelt bennük, hogy nagyon nehéz volt kibogozni, mi történt valójában. Meg ki kellett szedegetni azokat a dolgokat, amire nekem volt szükségem a könyvhöz, hogy átlátható legyen a történet. Azért is közel áll hozzám, mert eddig az Emma lányá-t bántották a legtöbben.

Miért bántották?

- Hogy túl nyálas, túl romantikus. De hát bizonyos fokig direkt az; ez egy ilyen műfaj.

Azért kerekíted le szinte az összes történetet, adsz mindenkinek hepiendet, mert szerinted ez hozzátartozik a lányregény-műfaj sajátosságaihoz?

- Nincs mindig hepiend. Igen, sok minden lekerekedik, de ez hozzátartozik a műfaj sajátosságaihoz. Sokszor igyekszem boldogsággal és szépséggel kiegyensúlyozni a történelmi eseményekből adódó sötétséget.

Van olyan, hogy megsiratod a saját szereplődet?

- Pétert sirattam meg.

Ő a középső fiú, a nyilas olimpikon, ugye?

- Igen. Tudtam, hogy mi lesz vele, de miközben írtam, lázadoztam magam ellen. De nem tudtam vele mást kezdeni. Később valamilyen szinten felmentem őt, kiderül majd, hogy segített embereken a második világháború alatt. Pont azért, mert időközben megszerettem. Nagyon kiborultam, mikor meghalt.

Mit csinál az író, amikor kiborul?

- Akkor bőg.

Hogyan lehet hozzányúlni ’56-hoz a szórakoztató irodalom szintjén?

- Hú, ez az, amit tudomásom szerint még senki nem csinált. Legalábbis nem sokan, mert ez annyira sötét korszak. Az ávós szálba becsempésztem egy szerelmi háromszög-történetet. Az ’56-os részben hasonlóképpen nem csak politikai indokok motiválják a szereplőket, hanem személyes bosszú is.

A történész éneddel kellett küzdened írás közben?

- Nem akartam történelemkönyvet írni, azt már sokan írtak. De célom volt, hogy valamennyit lehessen tanulni. Bár biztos nem mindenki tud belőlük tanulni, mert azért olyan mélységben nincs jelen a történelem, szándékosan.

A saját családod történeteit felhasználtad a regényekhez?

- Később, amikor Ki mit tud?-okról írok, akkor igen. Illetve lesz valaki, aki átszökik a határon, ahhoz a szomszéd házaspár emlékeit használtam fel, az ő fiuk disszidált.

Láttam, más olvasóknak is feltűnt, hogy minden szereplő nagyon szép. Nem félsz, hogy a sok szépségtől életszerűtlenek és ellenszenvesek lesznek a hőseid? Emma például nemcsak gyönyörű, de befutott írónő, boldog feleség és anya.

- Talán túl lelkesen írtam le őt, de nem szántam Emmát ilyen rettenetesen tökéletesnek. Lehet, hogy ez jön le a tapasztalatlanságom és kezdőségem miatt. Külsőleg úgy képzeltem őt el, hogy nem olyan szép, mint az anyukája. Az a furcsa, hogy A Virágszál-ban már direkt figyeltem, hogy ne legyen mindenki szép, de utána is jöttek a kritikák. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én egyszerűen ilyennek látom őket, minden hátsó szándék nélkül. Én egyébként is általában szépnek látom az embereket. Eleinte őszintén meg is lepődtem, néhány olvasóm milyen furcsán, sőt negatívan reagált erre.

A következő regényed, Az angyalos ház novemberben jelenik meg. Miről fog szólni?

- Egyik főszereplője maga a ház, amit le akarnak bontani, mert életveszélyes. Egy civil mozgalom küzd, hogy ne bontsák le. A mozgalom vezetője egy gimnáziumi magyartanárnő, aki húsz évvel ezelőtt a házban látogatott egy 100 éves öreg hölgyet, aki mesélt neki a ház múltjáról. Itt annyira nem mentem bele a történelembe.

Nem volt benned sosem késztetés, hogy a szereplőid sorsán keresztül a magyar történelem kényesebb pontjairól mesélj, mondjuk Trianonról, Kádár-korról? Például nagyon érdekes lehet rekonstruálni, hogy a húszas-harmincas években mit gondoltak az emberek a határrevízióról vagy a zsidótörvényekről. Ez valamennyire meg is jelenik az Emma fiai-ban, de inkább csak az említés szintjén.

- Nekem az volt a koncepcióm az Emma-trilógiában, hogy átfogó hátteret adjak. Nem volt cél, hogy a mélységekbe belemenjek. A későbbi könyveimben már megpróbáltam csemegézni, például a Virágszál című regényemben van szó a korai repülésről, a hajózásról. De ezekbe sem megyek nagyon bele, csak ahogy a szereplők kapcsán előkerülnek a témák. A német lány-ban van egy Sztálingrád című fejezet, írok a svábok kitelepítéséről. Az angyalos ház-ban az 1910-es évek intrikái és cselszövései kerülnek elő.

Korábban: Szerelem, mint  lájtkóla - kritikánk az első két Emma-könyvről