D. Tóth Kriszta első felnőtteknek szóló regényében édesanyja történetét meséli el, a 45 éves asszony halálos ágyáról visszatekintve. Tíz év rákészülés után pár hónap alatt öltött formát a szöveg, mely néha idegesítően modoros, néha hihetetlenül szerethető, néha pedig csak egy szöveg a sok közül, minden újítás vagy egyediség nélkül. A hasonló visszaemlékezések közül azonban mégis kiemeli az elbeszélő és az író sajátos kapcsolata: D. Tóth Kriszta a saját édesanyja nevében, egyes szám első személyben szólal meg.
Már a borítóra pillantva megbizonyosodhatunk arról, hogy ez egy celebkönyv. D. Tóth Kriszta neve hatalmas betűkkel virít a könyv borítóján, felette az Omega dalszövegből kölcsönzött cím: Jöttem, hadd lássalak. Az ilyen könyveknek (és szerzőknek) járó hosszan tartó beharangozó kampány részeként temérdek interjú és könyvtrailer is készült a regényhez. De mégis, D. Tóth Kriszta regénye az ilyenkor megszokott felületes és semmitmondó szövegeknél sokkal személyesebb és érzékenyebb.
A Jöttem, hadd lássalak szerkezetében és történetében is kétfelé osztható: egy bájos későkamaszregényre és egy felnőtt problémákat feldolgozó romantikus regényre. A könyv első felében kedves, egymással civódó, Illés és/vagy Omega koncertre járó, tupírozott hajú lányokról és trapéznadrágos fiúkról olvashatunk, a nyolcvanadik oldalt elhagyva azonban leginkább az anya és tanárnő szerepbe átlépett Bora lelkiállapotát ismerjük meg. A második részben már egy sokkal küzdelmesebb és nehezebb sors tárul elénk, amiben élesebben rajzolódik ki Bora jelleme: egy örökké elégedetlen, harsány, ugyanakkor elképesztően érzékeny és mélyérzésű nőé.
Bár a fülszöveg ilyesmit emleget, a regényben szó sincs halállal való megrázó küzdelemről. Bora már a regény első lapjain belenyugszik a ténybe, hogy hamarosan meghal. Amivel igazán megküzd a halálos ágyán, az pont az élete. Időben egészen a gyerekkoráig visszamenve újragondol és -értékel minden döntést, amit meghozott, és hogy azoknak milyen hatása volt az életére. A legfontosabb döntést egyértelműen akkor hozta meg, amikor egyetemistaként a Budapestre látogató gazdag angol grófot, Guiy de Montfortot kísérgette a fővárosban. A regény gerincét több szempontból is ez az esemény adja.
Bora évtizedeken keresztül nem tud dűlőre jutni önmagával azzal kapcsolatban, hogy helyes döntés volt-e a fülig szerelmes, a nyugatot tálcán felkínáló férfi elutasítása egy másik, sokkal izgalmasabb szerelem reményében – mi pedig oldalak százain követhetjük végig ezt a lelki tusát.
D. Tóth Kriszta az édesanyja halála után utánanézett, hogy ki is volt a sokat emlegetett angol gróf, és a megtalált információknak külön fejezeteket szentel a regényben. A kutatás eredményei lehangolóak, ugyanis az anyja által élete végéig nemes és rangos férfiként emlegetett gróf semmit nem bánó szélhámosként élte le az életét. A grófról szóló levelekből és cikkekből egyébként sokkal több van annál, mint amennyi releváns lenne a történet szempontjából. A cikkek indokolatlanul gyakran szakítják meg az elbeszélés folyamát, holott ahhoz már semmiféle értéket nem adnak, és csak még tovább húzzák azt a lányregényeket idéző elemet, ami még a Budapesten együtt töltött napok leírásában is erőltetettnek és valószerűtlennek tűnt. A regény ezt a Bora életében történt, szinte tündérmeseszerű epizódot egyáltalán nem tudja lerángatni a valóságba. Nem képes a férfi jellemének hitelessé tételére, sem az események következetessé formálására. Guiy de Montfortot a regénynek sokkal hamarabb kellett volna rövidre zárnia, mint ahogy az Borának sikerült.
Különösebb titkok vagy meglepetések egyik részben sem érnek bennünket, ugyanis az időben előre-hátra ugráló szerkezetnek köszönhetően rengeteg elejtett félmondattal és célzással találkozunk. Bora és Miklós kapcsolatában még a felhőtlen pillanatokban sem tudunk igazán elmerülni, hiszen például tudjuk, hogy a férfi nincs már Borával a haldoklása idején. Ezek a sejtések egyrészt hajtják előre az olvasót, másrészt elveszik a felfedezés örömét. Az egyetlen rejtélyes és kikövetkeztethetlen rész a könyv legvégén jön el, egy teljesen szürreális látomás után, melyben Bora az életében két fontos férfit hallja beszélgetni saját magáról. Végül ez a jelenés adja meg a sorsának és egyben a regénynek is a megoldását.
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak, Bookline, 2013, 294 oldal, 3990 Ft
