Gömöri Gergő a világ egyik legszerencsétlenebb sráca: míg a volt évfolyamtársai lépkednek előre a karrierjükben, addig ő porosodik egy önkormányzat jogi osztályán, unja a munkáját, unja a kollégáit, csótányokkal osztja meg a lakását, örökké előjön nála valamilyen betegség, a nyolcvanas évek reklámszlogenjei idézésével próbál egyéni lenni. A kilátástalanul semmitmondó élet egyetlen értelme, Zsófi pedig lelépett a szokásos alibi dumával. A szakítást követően Gömöri Gergő lefagyasztatja magát egy évre, mély álmában azonban folytatódik a Zsófi utáni kaparás, a magányba és az önsajnálatba beleragadó fiú lejtmenete. Az olvasó végigjárja Gömöri Gergő egy évét - pontosabban végigtoporogja, mert előrelépésről, gyógyulásról nem igazán lehet beszélni. Az álom Gömörije semmivel sem elevenebb, mint amelyik mirelitként fekszik egy kapszulában.