Nyilván, mint sokan mások, én is azért vadásztam le Audrey Niffenegger új könyvét, mert azt vártam, ha nem is pontosan úgy, mint Az időutazó feleségénél, de valahogy megismétlődik a csoda. Kapok egy könyvet, ami lebilincsel, mint egy bestseller, és közben felemel, mint egy szépirodalmi mű. Hát nem ez történt. A kísértethistória a könyv felénél nevetségességbe fullad, az ikrek-téma lerágott csont, a szereplők össze-vissza cselekszenek, és az egész történet bosszantóan logikátlan. Vessen meg minden Niffenegger-rajongó, de ez szörnyű volt.