Igazi nekem való csemege – ez volt az első gondolatom, hiszen aktuális világpolitikai eseményről, a közelmúlt történelméről, valamint háborúról szól, de közben nem terheli túl az agyamat. A második gondolatom pedig az: mennyire meglepő, hogy ez a könyv egyáltalán megjelent magyarul, méghozzá hihetetlenül gyorsan. Hiszen nem kapcsolódik hozzá film (például Rajiv Chandrasekaran Irak megszállásáról szóló kiváló könyvét vélhetően a Zöld zóna filmnek köszönheti a magyar olvasó – a filmről itt írtunk), nem lehet rá árukapcsolást szervezni, és nincs benne kötözéses szex.

A Bin Laden-akció: Így végeztük ki a terroristavezért – A kommandós beszámolója még az Egyesült Államokban is friss: szeptember 11-én jelent meg, és a napokban is még ott kapaszkodott a The New York Times bestseller-listájának középtájékán, a megjelenése körüli botrány pedig még nem ült el. A botrány oka, hogy a Mark Owen álnéven publikáló szerző (állítólag Matt Bissonnette a valódi neve, de ez, a rengeteg kettős mássalhangzóval, szinte képtelenségnek tűnik) elfelejtett szólni a Pentagonnak, hogy könyvet írna arról a titkos akcióról, amiben tavaly májusban részt vett. Amikor a pakisztáni Abbottábád városban az USA katonái lelőtték Oszama bin Ladent, az al-Kaida alapítóját és vezetőjét.

Bissonnette/Owen az USA haditengerészetének kommandósa, a SEAL harcosa volt, és az akció krónikájának publikálásával megtörte azt a sajátos omertát, a hallgatás törvényét, ami a különleges rendeltetésű csapatokat belengi. Nem ő az első persze, aki publikálta visszaemlékezéseit, hogy csak egyet említsek: Andy McNab, a brit SAS volt harcosának könyve, a Hívójele: Bravo kettő nulla magyarul is megjelent. Mégis ilyen memoárból inkább kevesebb van, mint több, mert a gátlástalan fecsegés, hogy úgy mondjam, kultúra- és műfajidegen. A hadseregek nem szeretnék, ha az obsitos kommandósok nyakló nélkül hencegnének tetteikkel – azaz azokkal a gyakran titkos és nem is mindig a nemzetközi jog szellemében fogant akciókkal, amikre a kormányok utasítást adnak.

Nem vagyok sem a Pentagon, sem a Fehér Ház jogtanácsosa, de úgy tűnik, Bissonnette/Owen nem hülye, és a valódi titkokat igyekezett megőrizni. Elhelyezett néhány sztorit az iraki és az afganisztáni bevetésekről, valamint arról, hogyan szabadították ki a Maers Alabama kapitányát a szomáli kalózok fogságából. Bissonnette/Owen annyira óvatos volt, hogy még arról is írt: a pakisztáni bevetésük előtt egy jogász – akiről nem derül ki, hogy a védelmi minisztériumnak vagy az elnöki stábnak dolgozott – közölte a katonákkal, hogy az akciónak nem bin Laden megölése a célja, „ha meztelen és feltartja a kezét, akkor nem lőhetik le”. (168. o.)

Ehhez képest fejbe lőtték, amint kinézett a hálószoba ajtaján. (222. o)

Ez, ugye, némileg ellentmond annak, hogy bin Laden harcra készen, fegyverrel várta volna az amerikai katonákat. Ez legyen azonban az USA kormányzati PR-gépezetének problémája. De lehet, a Pentagont inkább az irritálja, hogy (ismét) kiderült: a SEAL-harcosok többsége utálja Obamát, valamint a demokratákat, és egyáltalán nem bánja az úgynevezett terror elleni háborút.

Bissonnette/Owen – vagy a kiadója, mindegy – nem bízott semmit a véletlenre. Nem a volt harcosnak (már leszerelt ugyanis) kellett az üres papírral megküzdenie, hanem kapott maga mellé egy profit. Vélhetően Kevin Maurer újságíró érdeme, hogy a könyv egyébként roppant gördülékeny és áramvonalasított: az akciók és a katonai élet leírását megszakítják azok a részek, amikor a szerző Alaszkában eltöltött boldog gyermekkorára emlékezik, vagy felidézi, miért is lett katona. Nő, család, magánélet nem nagyon van benne. Egy cseppet sem érzelgős, maszkulin könyv. Pont annyira bonyolult, mint egy kerítésléc.

Lenne azonban néhány probléma is a magyar kiadással kapcsolatban. A fordítási-stilisztikai hibákat a szélsebes tempónak és az általános tájékozatlanságnak tudom be. Persze értesültem arról, hogy Magyarországnak nincs már tengeri kijárata, de akkor is ideje lenne felfogni: a haditengerészet és a tengerészgyalogság nem ugyanaz. Különösen nem az USA fegyveres erőinek esetében: ezek más-más haderőnemek. Szövegben nem felcserélhetőek. Nem szinonimák.

Aztán jön a mértékegység. Nem ez az első magyarul megjelent könyv, amelyikben valamiféle „ötvenkaliberes nehézgéppuska” szerepel. Nyilván a .50 kaliberről van szó: ez fél hüvelyket jelöl, azaz 12.7 mm űrméretet. Tekintélyt parancsoló, kellemetlenül hatékony fegyver. Lényeges? Inkább bosszantó. Az mondjuk inkább röhejes, hogy a rohamcsónakot „nagy sebességű csatahajónak” nevezik, amit ejtőernyővel engednek le a tengerre. Az viszont már kicsivel több, mint bosszantó apróság, hogy a magyar kiadás szerint a légi támogatást „egy AC-130-as nehézfegyverzetű helikopter” biztosította volna. Az AC-130 ugyanis repülőgép. Nagyon, nagyon komoly tűzerővel bíró repülőgép.

Nem lehetett nem észrevenni a „masszív” szó gátlástalan használatát: a harcosok egy „masszív bázison” (175. o.) lévő „masszív hangárban” (167. o.) gyülekeznek, mielőtt felszállnak egy „masszív repülőre” (172. o.), amiből kidobnak egy „masszív” csatahajót (87. o.). Ha pedig a repülő váratlanul elromolna, még mindig utazhatnak „masszív helikopterekkel” (178. o.) is. Azt viszont nem tudtam megfejteni, milyen lehet a „gombos-galléros ing” (171. o.). Elég sok ingem van, mindegyiken ott a gallér és a gombok. Amelyiken nincs, az a trikó.

Mindezek ellenére örültem a könyvnek, mert egy pillanatra úgy éreztem, mintha a magyar könyvkiadás friss lenne és trendérzékeny. Bár én igazából egy másik kötetre lennék kíváncsi: Mark Bowden (magyarul tőle A Mogadisu-ügy és A drogbáró halála zseniális könyvek jelentek meg) is megírta bin Laden kiiktatásának történetét, The Finish címmel. Bissonnette/Owen és Maurer rohammunkában dolgozhattak, hogy egy hónappal beelőzhessék. Én pedig lélekben lemondtam arról, hogy Bowdent magyarul is olvashassuk. Nem tudom elképzelni ugyanis, hogy a magyarországi könyvpiacon bin Ladent kétszer is megölhetik.

mj

Mark Owen – Kevin Maurer: A Bin Laden-akció: Így végeztük ki a terroristavezért – A kommandós beszámolója, fordította Farkas Veronika, XXI. Század Kiadó, 2012, 286 oldal, 3490 Ft