Mark Hanauer: Bukowski, 1981
„Ez a baj az ivással, gondoltam, ahogy egy újabb italt töltöttem magamnak. Ha valami rossz történik, iszol, hogy elfeledd; ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld; és ha semmi sem történik, iszol, hogy valami történjen” – írja a Németországban született Heinrich Karl Bukowski (1920. augusztus 16, Andernach) a Nők című regényében. Ez a sokat idézett két mondat remekül össze is foglalja a német anya és német-amerikai apa gyermekeként született író, költő, ragyás arcú senkiházi ars poeticáját, akit csak akkor kezdtek Henrynek szólítani, miután Baltimore-ba költözött a család.
1926-ban Los Angeles egyik külvárosába költöztek, ahol a félénk, pattanásos gyereket – a pattanások nyomait élete végéig arcán viselte – apja sokszor megverte, a szomszéd gyerekek pedig folyton cikizték. Erről így ír Kezdő című regényében: „Persze apám se volt a segítségemre. Egyszer például vett nekem egy íjat nyíllal és mellé egy indiánfelszerelést, amikor a többiek mind cowboy ruhákban jártak.” Ebből a lelki nyomorból nyújtott neki vigaszt az alkohol, amelyet William „Baldy” Mullinax-val, egy alkoholista sebész fiával fedezett fel magának. A középiskola után két évet tanult a felsőoktatásban: a Los Angeles City College-ben művészetet, újságírást és irodalmat hallgatott, majd New York-ba költözött. 1944-ben tizenhét napra lekapcsolta az FBI, mert ki akart bújni a sorkatonai szolgálat alól. Végül „korlátozásokkal alkalmasnak” minősítették.
A mellékállású író
1944-ben jelent meg első novellája a Story magazinban, majd néhány másik megjelenése után feladta a harcot, hogy betörjön az irodalmi életbe és felhagyott a publikálással egészen az ötvenes évek közepéig. Alkalmi munkákból élt, majd az évtized első felében a postánál helyezkedett el Los Angelesben. 1957-ben feleségül vette Barbara Fry költőt, aki publikálási lehetőségekhez is juttatta Bukowskit, de 1959-ben elváltak. 1962-ben meghalt első nagy szerelme, a nála tíz évvel idősebb Jane Cooney Baker, akinek halála nagyon megrázta. 1964-ben lánygyermeke született élettársától, Frances Smith (művésznevén FrancEyE, 1922-2009) költőtől. Ekkoriban, a hatvanas évek elején jelentek meg első verseskötetei. 1967-ben kezdte írni rovatát, az Egy vén kujon feljegyzéseit a Los Angeles-i Open City underground újságba. 1969-ben elfogadta a Black Sparrow Press kiadójának, John Martinnek az ajánlatát. Bukowski a Martintől kapott rendszeres, de nem túl nagy összegből végre főfoglalkozású író lehetett: egy hónappal az után, hogy kilépett a postától, befejezte első regényét, a Postát. Bukowski regényei és más kötetei többségét a Black Sparrownál adta ki, így a Tótumfaktumot is 1975-ben.
A főállású író
Bukowskinál a hetvenes évek leginkább az egy-két éjszakás kalandokról és ezek szépirodalmi formába öntéséről, vagyis alteregója, Henry Chinasky megalkotásáról szóltak, mígnem 1976-ban találkozott a huszonöt éves Linda Lee Beighle étteremtulajdonossal és színésznőjelölttel, akivel aztán 1978-ban Kelet-Hollywoodba, San Pedróba költöztek, ahol élete végéig élt. Ekkor jelent meg a Nők című regénye is, amelyben a Sara nevű karakter könnyen azonosítható Lindával, aki majd az 1989-ben megjelent Hollywoodban tér vissza ugyanezen a néven.
A hetvenes évek végére Bukowski befutott író lett, a nyolcvanas évekre az anyagi jólét is beköszöntött, megjelent a Kezdő című önéletrajzi regénye (1982), BMW-t vásárolhatott magának, európai utakra mentek Lindával, akit 1985-ben feleségül vett. 1987-ban készült el Barbet Schroeder első Amerikában forgatott filmje, a Törzsvendég Mickey Rourke-kal és Faye Dunaway-jal a főszerepben, melyben egy rövid jelenet erejéig maga Bukowski is látható, amint éppen egy törzsvendéget alakít.
Az író, akire mindenhol a törzsvendég szerepe illett leginkább, idült alkoholizmusa ellenére 74 éves koráig élt. Nem sokkal Ponyva című regénye befejezése után halt meg leukémiában, 1994. március 9-én. Sírján a Don't try felirat olvasható. Az alábbi képeken úgy látható, ahogy ő a leginkább szerette magát látni: itallal a kezében.
Bukowski mulat, 1970-es évek
Bukowski gatyában, 1972
Joan Gannij: Bukowski a hűtője előtt, 1976
Joan Gannij: Bukowski a hűtője előtt pózol, 1976
Joan Gannij: Bukowski egy prostituálttal, 1976
Joan Gannij: Bukowski sörözik, 1976
Bukowski a hetvenes években
Bukowski későbbi feleségével, Lindával, 1977
Sam Cherry: Charles Bukowski WC-n ül
Ulf Andersen: Charles Bukowski Bernard Pivot „Apostrophe" című talk showjában,
Párizs, 1978. szeptember 21.
Bukowski iszik
Michael Montfort: Bukowski és Linda, 1982
Michael Montfort: Bukowski sörözik, 1982
Michael Montfort: Bukowski, Carlton Way, Hollywood, 1982
Sam Cherry: Bukowski egy kávézóban, 1980 körül
Bukowski és Linda a nyolcvanas években
Bukowski és Linda 1985-ben
Bukowski az írógépnél, 1980-as évek
Bukowski a nyolcvanas években
Sam Cherry: Bukowski felolvas
Bukowski a Törzsvendég című filmben, 1987
Bukowski a Törzsvendég bemutatóján, 1987. november, Hollywood
Herb Ritts: Charles Bukowski és Sean Penn, San Pedro, 1987
Bukowski Magyarul
Magyarul először 1974-ben jelent meg egy novellája (Mit gondol, érdemes az embernek írásra adni a fejét?). Az első magyar Bukowski-könyv a Ferenczy Kiadó gondozásában megjelent Egy vén kujon jegyzetei volt 1995-ben, majd a Cartaphilus kezdte kiadni az életmű prózai részét 2005-től, többek között remek novellásköteteit, az eredetileg 1973-ban megjelent A semmitől délre, vagy az 1983-as Forró vízi zene címűt.
