Philip K. Dick 1963-ban írta a magyarul nyáron megjelent A Titán játékosai-t, amiben utolsó harcára készül a megtizedelt, legyőzött emberiség. A csata azonban nem az űrben vagy egy másik bolygó felszínén zajlik, hanem a játékasztalon és a különböző szerekkel teletömött emberek agyában. A Titán játékosai nem a legjobb Dick-regény, de lehet, hogy társasjáték-geekeknek különös örömet fog okozni.

Eleve vesztes szituációból indul az emberiség az Agave által frissen kiadott Dick-regényben, A Titán játékosai-ban. A háborúnak vége, elvesztettük a titáni vug faj ellen. És ami még a vereségnél is kínosabb: a megelőző konfliktus során a "komcsi kínaiak" bevetették a végső fegyvert, ami nagyrészt sterilizálta a Föld lakosságát. A kipusztulástól csak a mirigyek megpiszkálása és az öregedés végső legyőzése védi meg az embereket. A legtöbb feladat ellátására így sincsenek emberek, a házak beszédes, néha feleselő, ingadozó hangulatú mesterséges intelligenciákkal vannak felszerelve.

A regény hőse semmivel sem jobb, mint a világa. Az olvasó a történetbe iszonyatosan részegen betántorgó Pete Garden kalandjait követi, aki azért öntött fel a garatra előző este, mert sikerült eljátszania Berkeley városát az előző este. Az emberiség vagyonosabb fele ugyanis játékba öli az idejét: a Blöff című társasjátékban úgy nyerik és vesztik el a metropoliszokat, ahogy az ember a Monopolyban ajánlja fel adósságai fejében az Oskola utcát (22000 Ft) vagy a féltett Dunakorzót (40000 Ft).  A Blöffnek egy másik, valamivel komolyabb tétje is van, ezzel sorsolják össze a házastársakat, akik a következő játszmáig együtt maradnak. Ez az egyetlen esély arra, hogy a kevés nem terméketlen ember egymásra találjon, és beköszönjön a "mázli", azaz a gyermekáldás.

A mindennapok unalmát az töri meg, hogy Garden klubjába előbb benyeri magát a világ leggazdagabb és legmázlisabb embere - TK gyermek apja -,  majd pedig az első játszma után meg is ölik. A nyomozásban elbizonytalanodik minden, amit Dick széteső világában állandónak tartottunk, az addig emberi játéknak tűnő Blöffbe belekeverednek az ellenséges vugok különböző frakciói. A végére már azt sem lehet pontosan megmondani, hogy kik vannak játékban, mi a tét, és mik a pontos szabályok. A galaktikus Monopoly a legvadabb kártyajátszmákat lepipáló blöffölőversennyé alakul, mert egyik fél sem mer kiszállni.

A Titán játékosai több Dick-jellegzetességet hordoz. Garden pszichiátriai gondokkal küzd, nem rajta, hanem inkább a szerencsén múlik, hogy még nem lett öngyilkos. A mélyen nyomasztó helyzetben levő emberiséget pedig az ügyesen összelegózott drogok húzzák ki a csávából. A nyerés persze nem egyértelmű.

A regény nem tartozik Dick legsikerültebb munkái közé. A Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal, a Kamera által homályosan vagy az Ember a fellegvárban valószínűleg jobb a szerzővel való ismerkedésre. Akit viszont érdekel arra a kérdésre a válasz, hogy lehet-e telepaták ellen nyerni egy blöffölős játékban, az vegye meg A titán játékosai-t.


Philip K. Dick: A Titán játékosai, Agave, 2010, 256 oldal, 2980 Ft (ford. Pék Zoltán)